Lelki szemünk előtt Matula bácsi ladikozik ki csendben a berekből (farmotorossal ugyebár nem jöhetne, az tilos a Balatonon). Közben egy NDK-gyanús család kisfiú tagja nagy, nyúlós-mállós vattacukorba temetkezik. Az élmény betetőzéseként rázendít a szintetizátor, és egy kellemes női hang örökzöld táncdalokra gyújt rá.
Üdvözöljük hát Balatonfenyvesen, a nád mögé bújtatott déli parti ékszerdobozkában! Fenyves, a szomszédos Bélatelep, illetve Máriafürdő még mindig hihetetlen keleti blokkos, ennek leginkább a pozitív értelmében. Végtelen hosszúságú, nyílegyenes, parttal párhuzamos utcák és füves, olykor a Balatonban végződő keresztsikátorok váltakoznak. Közöttük gyakran a Kádár-éra nyaralómaradványai csillognak a piros hőriasztás verőfényében. Egy BM-nyaraló, egy magánvilla, egy Tolna város önkormányzati dolgozóinak fenntartott pecó. Nosztalgia szép sorban.
A térség szíve: a vasúti megálló
A környéket utánozhatatlan hangulatú egyenstrandok tarkítják. A recept egyszerű: minden vasúti megállónál egyfajta kistérségi központ alakult ki szabadstranddal, ABC-vel, lángosossal, szabadtéri kricsmivel és persze egy murvás parkolóval. A déli part ezen szakaszát elvadult nádasrengeteg övezi, amibe a strandoknál nyiladékot vágtak, és egy stégen lehet kicaplatni a vízig.
Balatonfenyves-alsó nagyobb térképen való megjelenítése
A tó errefelé tipikusan déli parti képet mutat: óriási gyaloglást igényel, hogy végre hasig érő vízben úszkáljunk a következő viharjelzésig. A a néhol igencsak cuppogós iszap miatt itt-ott adott a mocsaras jelleg, de nem vészes. A strandok maguk általában nem olyan keskenyek, mint a vízi bejáró, tölcsérszerűen kiszélesednek a vasút irányában.
A fenyves-alsói nyiladékstrand
A Balatonfenyves-alsó vasúti megállónál lévő strandot kifejezetten ajánlhatjuk (képek az állomásról itt). Amellett, hogy csomó sportot űzhetünk itt, van büfé, bolt és egy pöpec kis játszótér. A sportpályák kínálata a következő: egy aprókapus és egy kiskapus füves focipálya, egy strandröplabdapálya és egy betonos streetballpálya. A játszótér jó kis fajátékokkal csábítja a gyerekeket, akiket még a stabilan ott táborozó vattacukros srác is kajálásra csábít. A büfénél egyre kell vigyázni: monopolhelyzetben van a környéken, így például 400-nál kezdődik a jegestea fogyasztói ára (bár pár sarokkal arrébb azért van egy svábokra szabott ABC). A kajaválaszték a megszokott: a hekktől a lángosig terjed, sőt, az elkészült ételt még asztalhoz is viszik.
Ami még fontos egy strandnál, hogy mennyire használható mezítláb. Nos, a Fenyves-alsói szabadstrand lábbarát, puha homokon és gondozott gyepen lehet talpalni, néha ugyan közelebbi kapcsolatba keverdhetünk pár élesebb kavicssal, de egy kis akupunktúra nem árthat. A vízben csodás, ám nem veszélytelen kikapcsolódást nyújtanak a pecások stégjei, illetőleg az a tény, hogy egy stabilabb csónakkal gond nélkül el lehet rejtőzni a nádasban, amíg a lángosos csajjal átbeszéljük a közel-keleti helyzetet.
A hangulatos dugónádas ellenére elmondható, hogy Fenyves-alsó (galéria itt) alapvetően családosokat vonzó szabadstrand. A vízbe még másodfokú riasztás esetén is nehéz belefulladni a magassága miatt (de ne próbáljuk ki, mert TILOS!). Jó csajok azért még előfodulnak, a kaja jó, a WC kulturált. Látszik a túlparton Badacsony vulkáni kúpja, bár a fonyódi komp jóval arrébb van. Aki a mérsékelt nyüzsgést szereti, és a nyolcvanas évek Balatonjára szomjazik, annak irány a bélatelepi riviéra és a fenyvesi föveny!
