horoszkóp

A viharban Emmy-díj jelölés is becsusszant a Kékszalag női hajóján

2011.07.19. 11:54 Módosítva: 2011.07.20. 11:39

Részletes beszámolónkat a Balaton idei Kékszalagjáról rögtön azzal kezdenénk, hogy minden valaha feltételezett rosszat visszavonunk a celebekről, celebnek lenni igenis nagyon nehéz kenyér, pláne amennyiben az adott celeb – nem akarván Győzike sorsára jutni – nem adhatja fel a már fent említett vitorlásversenyt.

Napszúrás

Így történt ez Orosz Barbarával, aki a Sabján Annamária kormányozta Dockyard Ladies Sailing Team csapatához verbuválódott, és a júliusi kánikulába csak egy leggingst és egy széldzsekit hozott magával az akár huszonnégy órásra is húzódható versenyre. A gerendákat és szupercellákat ugyan már egyenesen a déli órákra jósolták, azok nemhogy nem jöttek, de a kenesei bójáig olajban úszkált a csapat a vízen. Ekkor celebünket úgy megsütötte a nap, hogy Tihanyig hanyagul vett hányásokkal könnyített amúgy igen túlsúlyos hajónkon. Aztán gumicsónakon megérkezett a hőn várt fájdalomcsillapító és vele együtt a szél is, amivel némi esélyt kaptunk, hogy behozzuk sajnálatos lemaradásunkat.

A TV2 műsorvezetőjét hiába is próbálta volna bárki lebeszélni róla, hogy leszálljon a hajóról, ő kötötte az ebet a karóhoz, és állította, hogy nincs baja, így maradhatott a fedélzeten, bár ekkor még senki nem tudta elképzelni, hogyan csinálja végig úgy, hogy a hajához a fedélzeten mért 43 fokban egyáltalán nem érhet víz, pedig ekkora a sajtófotós motorosokat is elnyelte a hőség.

Semmi néma csend

Mégis mire Badacsony körvonalazódott, már kellemes szélben csapatott a nyolc fős társaság, olyannyira élvezve az ébredező vihart, hogy mindenki elfelejtett felöltözni, Ábrahámhegynél ebből elkezdtek galibák adódni. Fáztunk, mert a szél már az igen erős (6-os, 7-es) kategóriába sorolhatóan fújt, átöltözni ilyenkor csak egyesével van esély, ráadásul a nagy szél a hajó megfelelő kiegyensúlyozásának hiánya esetén szinte azonnali nagyvitorla levételt követelt, (az idei Kékszalagon nem indulhattak trapézzal az amúgy arra kitalált hajók, így lógás helyett maradt a kiülés, igaz ebben a szélben már lógni sem igen tudtunk volna) nálunk erre Badacsony magasságánál került sor.

Az Asso 14 csomót tudott egyetlen kis fokkal (orrvitorla) produkálni, a grószt (nagyvitorla) a keszthelyi bójánál láttuk utoljára, utána Földvárig pihent, ezalatt ugyan már mindenki felöltözött, mégis fáztunk, Orosz Barbara a hajó végében kuporogva nem sokat beszélt, a beömlő víz elől lezárt kabinba viszont nem akart visszavonulni. Néha izgultunk érte, de hős volt, az idő meg egyenesen fantasztikus, együtt vonultunk a viharral, vízhatlan kamera, és plusz kéz híján erről azonban nehéz képekkel beszámolni. Ilyenkor persze sehol nincs a press motoros, lehet, hogy ennek egyedül Orosz haja örült.

Aranyló villámok és A hír

Mindenkiben felmerült, de senki nem beszélt róla, hogy a Szigliget feletti aranyszínű, több másodperces villámok egyike könnyedén megtalálhatja magának a méretes hullámok között hasító hajónk árbocát, inkább némaságba burkolóztunk, ami az addig felmerült témákra visszagondolva senki számára nem lehetett amúgy sem megterhelő.

Keszthelytől visszafelé Szigliget azonban nemcsak azért marad emlékezetes, mert a vihar olyan szörfdeszkával is élvezhetően meglovagolható hullámokat generált, amilyeneket én még sosem láttam a Balatonon, hanem azért is, mert ekkortól nevezzük Varga Judit Csuti csapattársunkat barátnőnket Varga Emminek, ugyanis itt érte a hívás, hogy a Borgiák című HBO (Showtime) produkció berendezéséért (kivitelezésért) Emmy-díjra jelölték. Ő tehát hirtelenjében, a vihar kellős közepén túlcelebesedte Orosz Barbarát, de ekkor még nem volt idő inni rá.

Valahol Zánka körül még három órát adtunk a tihanyi cső elérésének, fáradt a csapat, de nem csüggedt, és a három óra a hullámok között olyannyira eltelt, hogy a vihar is megnyugodni látszott, Földvárnál fel mertük végre húzni a nagyvitorlát, és dideregve ugyan, de haladtunk. A csőben még mindig teljes vitorlázattal utolértük egyetlen igazi vetélytársunkat, a Karácsony Réka kormányozta másik női hajót, aki mint később kiderült, még fel is ült az ismét vészesen apadó tó közepén.

Az igazi éjszakai rohanás

Mi azért néma csendben haladtunk el mellettük, és amennyire az éjszakai sötétségben tudtunk, megküzdöttünk velük, bár sokat segített, hogy egy jól irányzott pillanatban újra lehúztuk a grószt. Végül hajnali kettő óra nyolc perckor, a hatvankettedik helyen futottunk be, amivel a hajón tartózkodó profi gárda nem volt határtalanul elégedett, viszont a női flotta fölötti győzelem, Emmi, és a realitás elhessegette a negatív gondolatokat. Orosz Barbara a szárazföldön már nem tartott velünk, mi azt is őszintén csodáltuk, hogy ilyen könnyen bírta, sőt állította, hogy egyetlen pillanatra sem félt, biztonságban érezte magát Sabján Annamária és Erdélyi Kriszta kezében, és nagyon bejött neki a vihar, ellentétben a szélcsendes hőséggel.