Citromsárga riasztás közben elindultunk Szemesről Siófokra szerdán, biciklivel, ez cirka 30 kilométert jelent a szakadó esőben. A terv szerint amikor már nem szemerkél az eső, hanem rendesen veri buborékosan az aszfaltot, beülünk valamelyik kocsmába. Földvárig nem volt gond, nem esett, majd ahogy az állomásig értünk, az egyébként minden elképzelést, persze negatívan felülmúló bicikliúton leszakadt az ég. Beültünk egy közeli kockásterítős étterembe ahol tényleg életet mentett a csípős húsleves. A felszolgálók itt is nagyon kedvesek, a mosolygás, a beszélgetés egyáltalán nem esik nehezükre, ez egyébként mindenhol általánosan tapasztaltuk eddig, a nap bármely szakában. Eközben Brad a saját útját járta, elhagyott minket, és szarva az esőre, végigtekert Siófokig.
Ahogy elállt az eső, Thelmával mi is útnak indultunk, széldzsekiben, cipőben, esőköpenyben, és egészen Zamárdi felsőig megúsztuk az esőt. Majd persze pont egy olyan utcában, ahol a környéken nem volt egy kocsma se, ránkszakadt az ég. Pár utcányira találtunk egy panziót, ahova bekéredzkedtünk. A középkorú nő azzal fogadott minket, hogy ugyan kívülállókat nem engednek a házba, de mivel nagyon esik, velünk kivételt tesz. Ekkor pofátlanul kértem egy forró teát, amit a néni szó nélkül felszolgált nekünk, pénzt pedig nem volt hajlandó elfogadni - valószínűleg elég volt ránk néznie. Az apartman ára körülbelül 15.000 Ft, szobát már háromezerért ki lehet venni. Azonban a legtöbb szálláson egy éjszakára nem fogadnak senkit, a minimum a két éjszaka.
Ahogy csendesett a vihar, útnak indultunk, és remegve vártuk a siófoki hotelt, ahol akkor Brad már a wellness részt élvezhette - ő is bőrig ázott. Én később a 100 fokos szaunával hoztam magam rendbe, ahova 7 óra körül besütött a nap - ennek láttán elmondhatatlan düht, csalódottságot és iróniát éreztem egyszerre, de végül megnéztem az egyedülálló siófoki naplementét, és sétáltam egyet alkonyban. Holnap irány Tihany, hajóval, csak remélni tudom, hogy nem lesz vihar, és nem halunk meg mind az egyébként 50 centi mély vízben, de erről bővebben majd holnap.
A nap tanulsága az, hogy van az az eső, amikor semmit nem ér az esőkabát és a csomagokra húzott védőzsák.
Ez a poszt sem jött volna létre, ha nincs a Gösser, danke.