A tegnap tanulsága: az északi parton ne induljunk napnyugta után bringázni, csak ha különösen őrültek és/vagy elszántak vagyunk. Mert hiába a tükörsima felület, ha sötétebb van, mint egy tehén belsejében. Jobb volt a déli parton esőben bringázni, mint az északin a koromsötétben.

Miután Siófokon nagyjából elállt az eső, áttekertünk Szántódra, hogy onnan átrévezzünk Tihanyba. Másodszorra is elhaladtunk a paintball-pálya és a harcijármű-kiállítás előtt, de hiába szemeztem egy tankkal kitartóan, Louise könyörtelenül továbbment. Nem baj, a nap sütött, a ruhám meleg volt és száraz, néha ennyi is elég a boldogsághoz. Amúgy tegnap baleseteztünk először, de még ezt is úriasszonyosan oldottuk meg, teljes esés nélkül: Louise egy kanyart vett be kissé kacskán, nekem pedig a melltartóm döntött úgy, hogy túl sok melót adok neki. Tipp: ilyenkor ne engedjük el ijedtünkben a kormányt, főleg, ha egy riadt osztrák próbál meg nem elütni minket, mert elfelejtette a követési távolságot. Mindegy, túléltük.

A honfoglalást követően feltekertünk Tihany tetejére (én több kiállással tarkítottam az utat, az anyját annak, aki kitalálta, hogy a város ilyen magasan legyen), és egy korai vacsora után Louise-szal átgurultunk a főszerkhez, Udvariba (Brad hazament wellnessezni, az meg zárva volt, ezért kínjában a mólónál fogyasztott). Ott láttuk az első farkat a túrán: egy beszámíthatatlanra ittasodott fiatalember lengette felénk, amit lehetett. Lefotózni sem volt érdemes. Napnyugtakor értünk célba, a főnök látásunk feletti örömét fröccsel fejezte ki. Örültünk. Aztán elindultunk vissza este 10 körül, rágondolni is rossz volt, hogy hegynek fel megyünk majd a fröccsök után. Akkor már nem örültünk annyira, aztán amikor elindultunk hazafelé, pláne nem - ugyan jól jött a láthatósági mellény a főszerktől, de egy teremtett lélek nem járt sem a bicikliúton sem az autóúton.

Kivilágítatlan úton kell tekerni az északi parton éjjel

Rövid idő alatt kiderült, hogy a rengeteg pályázati pénzből készült tükörsima útfelület semmit sem ér, ha lófaszt se látni a sötétben. (Világításra már nem telt, úgy tűnik.) Lámpám van, nem reflektorom, ha lefelé irányzom, pár méterre ugyan látom, mi van az úton, de a kanyarokat csak az utolsó pillanatban veszem észre. Pedig ez fontos lenne az olyan szakaszokon, amik tekergősek, mint a macskabél. Emelhetem feljebb is, akkor prímán látok deréktól lombcsúcs-magasságig, de ez talán érthető, hogy miért nem praktikus. Louise eközben a sötétség ellen PJ Harvey-val védekezett mögöttem, az ő első lámpája elázott napokkal ezelőtt. Az úton akkor már csak arra tudtunk gondolni, ha visszaérünk egyszer valaha Tihanyba, iszunk egy pálinkát a mólón piáló Braddel. Brad persze nem várt minket. Megdöbbenésünkre a szálloda bárja már bezárt 11-kor, a környéken minden krimó bezárt 11-kor, a bolt már 9-kor, a recepciós a füredi teszkót ajánlotta, így meg kellett elégednünk a minibárban talált rémes fehér borral - Louise pedig bármit megtett volna egy csomag ropiért, akár többször is. Brad, mint kiderült, egész nap Kylie Minogue-ot hallgatott (a Slow-t, egész nap), úgy tűnik ő is szereti a popzenét, és ő sem érzi ezt kínosnak.

Mindent összegezve tegnap is tanultunk valamit, mint Stan Marsh South Parkban: a déli part bringaútjai hepehupásak, tele vannak kátyúkkal, és néha még el is fogynak, de olyan fényárban fürdenek, amit semmi más, az északi oldalon lévő, tükörsima felületű, ám beláthatatlan sávért nem cserélnénk el. (Ráadásul a déli parton nyitva vannak a kocsmák és boltot is találni éjfél után is.) Az pedig külön szívatás, hogy ha valóban a kijelölt bringaúton akarunk végigmenni, akkor Tihanynál tekerhetünk fel az apátságig, még akkor is, ha a révnél szálltunk meg, ugyanis Tihany egyik felén egyetlen út sincs. Ezek szórakoznak velünk. Na, ezért mentünk közúton, villódzva és fényvisszaverve, mert úgy látszik, a bringás heti trend az a karácsonyfa.

Bónuszként pedig egy szép, hosszú kérdés: a számtalan, a Balaton környékén autóval megforduló nemzet közül miért csak a magyarok (főleg a régi Suzuki swiftesek) érzik kötelezőnek, hogy a szabályosan közlekedő kerékpárosok mellett motort bőgetve úgy lőjenek ki, mintha további bolygók keresésére indulnának a naprendszerben?

Ez a poszt sem jöhetett volna létre a Gösser nélkül, kiitos!