Múltkor már elmélkedtem egy különleges balatoni sörről – a Magyarok söréről –, de nem ez volt az egyetlen furcsaság, amit a tó körül ittam.
Amikor Balatonföldváron utolért minket a zuhé, pont megéheztünk, úgyhogy egy étteremben vészeltük át a felhőszakadást (igaz, aznap áztunk rommá). Louise-nak még maradt józan esze, én meg minden mindegy alapon sört kértem az ebédhez. Málnás is volt az étlapon, naná, hogy azt. A pincér – aki amúgy azon kesergett, hogy beosztották, pedig tetováltatni akart, egyem a szívét – azt ígérte, nem bánom meg.
Már láttam is magam előtt az ezerráncú néniket, akik a Balaton egyik rejtett zugában, titkos málnaföldekről szüretelik minden évben a gyümölcsöt, hogy aztán több száz éves tapasztalattal főzzék és érleljék a valódi balatoni málnasört. Aha.
A málnás sör lényege, hogy fognak egy korsót, az aljára öntenek egy kis málnaszörpöt, aztán rácsapolják azt a világos sört, amit amúgy is csapolnának. Ennyi. Amúgy nem rossz, ha elfogadjuk, hogy a sör üdítő is lehet. De ha nem, akkor gondoljunk rá úgy, mint egy komplett étkezésre egy pohárban: főétel és desszert. Folyékony lekváros kenyér.