Nagyon sokáig tartó előkészületek nélkül senki se induljon a Balatonra biciklivel, mert nem lesz hol laknia, amúgy meg a déli parton kátyúba zuhan, az északin árokba, és még az ordas vihar is elviszi. Higgyenek nekünk, kipróbáltuk. Tanulság: valószínűleg körbe lehet tekerni a Balatont, de mosolyogva biztosan nem.

A szállást előre le kell foglalni, fontos az út pontos tervezése

A balatoni biciklizés tervezésekor már felüti fejét a legfőbb probléma, melyik nap hol száll meg az ember a Balatonon. A magyar tengert körbe lehet tekerni öt nap alatt, belekalkulálva az időjárási viszontagságokat is. Ez négy éjszakát jelent más és más városokban, amivel semmi gond nem lenne, ha nem főszezonban terveznénk az utat, mert amúgy ott hálnánk, ahol az alkony ér. Mivel a főszezonban vagyunk, így a szállást előre le kell foglalni, ugyanis sem zimmer frei-ben, sem apartmanokban, de még hotelekben sem fogadják szívesen az utcáról beesőket egy éjszakára. Ezért az utat pontosan meg kell tervezni, tudni kell, melyik nap melyik városban alszik az ember, és minimum egy héttel, de inkább korábban érdemes intézkedni. A tervezéskor alap megnézni az időjárást, ha süt, ha esik, befolyásolja a napi bringázást.

Az északi oldalon kivilágítatlan a bringaút, délen gyerekfejnyni lyukak vannak

A Balatont körbe lehet tekerni, azonban nem mindig lehet a bicikliúton közlekedni. A déli parton lyukakkal, betondarabokkal kell számolni, van, hogy jobb, ha az ember kimegy az autóútra, egyébként több helyen az utakra vezet a bicikliutat jelző tábla. Ilyen körülmények közt kacagtató, hogy a bicikliút mellett csilivili pihenőhelyeket alakítottak ki, kivilágítva, szoborral, mindennel ahogy azt kell. Csak az út ne lenne olyan, amilyen. Az északi part sem különb, bár tükörsima felületeken is haladhat az ember hála a 80 milliós pályázati pénznek, azonban az már kimaradt, hogy világítás is legyen az utakon. Alkony után kicsit stresszes az északi parton tekerni még jó erős lámpákkal is.

Ha fúj, ha esik, szívás

Az utazás egyik legfontosabb kockázati tényezője az időjárás, ami a Balaton környékén sem kiszámíthatóbb, mint általában. Kocsival hót mindegy, milyen időben utazunk, a kerékpáron azonban közvetlenül vagyunk kitéve az elemeknek - és szakadó esőben bringázni nem vicces. A rossz idő miatt számolni kell azzal, hogy lassabban haladunk, például, mert a szembeszél visszafúj három faluval, vagy mert útközben megállunk valamilyen esővédett helyen - akár többször is naponta.

Ha pedig fél nap ázás-fázás után még az is kiderül, hogy az összes meleg váltóruhánk csurom víz  – az esővédő ponyva ellenére –, akkor azért a legszelídebb lelkületű túrázóból is kiszakad egy recsegős káromkodás. Negyven fokos napsütésben sem lehet jobb, akkor ugyanis 11-től 3-ig egész biztosan mellőzni kell a bicikllizést, és kora reggel illetve késő délután kell belehúzni, de legalább lehet strandolni.

Azonban tény, a rossz idő ráerősít az utazás bizonytalanságából fakadó stresszre: hiába tervezzük, hogy fél tizenegykor elindulunk például a szántódi révhez, ha még húsz perccel később is zuhog az eső. Így viszont nem érjük el azt a kompot, amivel menni szerettünk volna, bár jön majd negyven perc múlva a másik, és csak imádkozunk, hogy addig ne essen az eső. Hogy mikor érünk a lefoglalt szállásra, rossz időben kiszámíthatatlan, így azt se várja el senki, hogy meg tudja mondani az ember, hol lesz másnap délután kettőkor.

És mi menjen a csomagba?

Azt sem könnyű eldönteni, mit vigyünk magunkkal az útra. A már említett időjárási szeszélyek okán fel kell készülni kánikulára és zivatarra is, ami egyrészt - női szemmel nézve - jelent szandált vagy szellős cipőt, rövidnadrágot és pántos pólót, másrészt pulóvert, esőkabátot, hosszú ujjú pólókat (zuhé esetére kell a váltás), hosszúnadrágot, és vízhatlan lábbelit. Na, ebből kell összeállítani egy minél kisebb és könnyebb pakkot, ami jöhet a csomagtartóra, de akkor még nem tettünk el naptejet, szappant, kulacsot vagy egy palack vizet, miegyebet.

Esőben jön jól egyébként a magyarság zacskógyűjtő beidegződése: minél több szatyor van nálunk, annál jobb eséllyel marad legalább egy száraz váltás ruha a táskában. A szállásról zsákmányolt nejlon fürdősapka pedig remekül megvédi a mobiltöltőt.

A poszt nem jött volna létre, ha nincs a Gösser, köszönjük.