Egy balatoni büfében zsírosra izzadni igenis menő. Sőt tiszteletre méltó. Ez volt a legfőbb tanulság, amire jutottunk azután, hogy egy kurta ötórás "munkanapot" lehúztunk a balatonfüredi Üvegtigris büfében, a partmenti Zákonyi Ferenc utcában. 11-re mentünk, némi adminisztráció után pedig be is mutattak minket a hatfős csapatnak. Nem is érdemes talán a csapat szót használni, mivel inkább egy családról van szó, amit ők is megerősítettek. Egészen összeszokott teamről beszélünk, holott van, aki 10, van aki csak egy éve van itt, az összhang teljes így is.

Hogy néz ki egy büfékonyha belülről?

Természetesen az örökkön puffogó magyar emberben megvannak az előítéletek arról, miként festhet egy balatoni büfé konyhája: egérpiszok, zsíros falak, rozsdás, dzsuvás fazekak és tálak, zéró higiénia. Na, itt ez nem játszik. Az Üvegtigris büféje is kénytelen betartani a szigorú előírásokat. Külön helyeken tárolják a zöldséget, halat, tejtermékeket, ennek megfelelően specializált hűtők vannak mindenhol. Külön helyen, külön olajban sülnek az ételek (rántott húsok, lángos, halak stb.). Minden munkafázis után illik kezet mosni, és a mosogatásnak is alaposnak kell lenni. Este minimum egyórás a zárás utáni takarítás, és még sorolhatnánk.

Hogy néz ki a munka belülről?

Mindenkinek megvan a saját szakterülete: az egyik idős hölgy a lángoskészítés ősi mestere, másikuk seperc alatt összedob egy guszta hamburgert, a harmadikuk szélsebes mozdulattal készíti elő a hekket és keszeget, a negyedik rapid csapolja a sört. A munka leginkább ebédidőben és vacsorakor pörög, de egy bulisabb hétvégén éjfélig is egymásnak adják a pultot a vendégek.

Hogy teljesít a hülye újságíró?

Hosszas magyarázat után kezdhettük meg a munkát, először az egyszerűbb fázissal: a kinti asztalok letakarításával. Mosogatószeres ronggyal áttörlés, poharak, tányérok behordása, szemét ürítése, hamutáltisztítás volt a feladat. A hamburgerkészítésben profivá váltunk délután 4-re: zsemle kettévág (ha nem duplabuci kell), bele a hús (igény esetén sajt), melegítés, salátaágy elkészítése (saláta, vöröshagyma, uborka, ketchup, mustár), bele mindez a buciba, a bucit szalvétával a zacskóba, majd irány a pult.

A hotdogkészítés a legperverzebb meló: egy ágaskodó fémrúdra kell a kiflit felhúzni, megforgatni, megmelegíteni. Ketchup-mustár, majd bele a megfőtt virslit, rá egy kis ketchupot, és slussz. Amit még ránk mertek bízni, az a "stúdiózás" volt. Magyarul a hátsó, elszeparált mosogatórészben (a"stúdió 2"-ben, mert a "stúdió 1" a halelőkészítő) poharakat mostunk el. De megtanultuk azért, hogy kell a hatalmas sajttömböket géppel lereszelni, Cézár-salátát csinálni, hekket szakszerűen bevagdosni és palacsintát tölteni. A végén mindenki elégedett volt, mi az ételek miatt, amiket megkóstolhattunk, a munkaadó pedig a teljesítményünkkel. Viszont a nap végére olyan olajszagunk és zsíros bőrünk lett, mintha egy lángosszagú szaunában töltöttünk volna egy hetet.

Nem először jártunk ám itt!

2011-ben a Velvet Kommandó körbetekerte a Balatont, és akkor egy csodás palacsintatesztet is csináltunk. A füredi palacsintáról a következőket írtuk akkor:

"Míg Tihanyban és Földváron is két darab palacsintát szolgáltak fel, Füreden egyetlen egy darab palacsinta várt kóstolásra a tányéron. A füredi palacsinta túróval bőven töltött, a tésztája kevésbé átsütött és a többihez képest kifejezetten vastag. A túrós töltelékben viszonylag sok citromhéjat reszeltek, a vaníliapuding, amivel az egészet leöntötték pedig bizarr zöldes árnyalatban pompázott. Nem tudtuk eldönteni, hogy csak azért, mert egy zöld fa alatt ültünk az étterem teraszán, vagy egyébként is kicsit zöldes. Ízre egyébként tökéletesnek találtuk, de a 720 forintos árat sokalltuk az egyetlen palacsintáért." (Képek itt).

A büfézéssel azonban még nincs vége, hamarosan újabb balatoni munkákat próbálunk ki, amiknek eredményével szintén jelentkezünk!