„Egyre nehezebb megfelelő, képzett munkaerőt találni″ – panaszkodott a Sonline-nak Hoffmann Henrik, egy siófoki szállodaigazgató. A balatoni munkaerőpiacon ugyanis olyan csend honol, mint magán a Balatonon, egyelőre nyaralni és dolgozni sem jön ide senki. A helyzet odáig fajult, hogy a balatoni álláshirdetések már Romániában is megjelentek.
Az egész egy ördögi kör: ugyan rengetegen keresnek állást, de legtöbbjük diplomás, és értelmiségi munkára vágyik. A képzett szakácsok, felszolgálók, de még a karbantartók is szívesebben választanak külföldi munkahelyeket a sokkal jobb fizetés miatt, a Balatonra pedig csak a betanítandó, félkész munkások maradnak. Olyan képzett szakember, aki azonnal munkába állhatna, nem sok akad, és bár egy szállodának sincs ínyére, meg kell elégednie a középiskolai diákokkal is, akiknek a munkába állítása viszont nem kecsegtet szép reményekkel a szálloda színvonalának emelkedésére nézve.
A színvonalcsökkenés alacsony bevételt eredményez, ez pedig alacsony béreket, és ezen a ponton a rendszer egységén újabb repedés keletkezik, mert láthatóan senki sem elég őrült ahhoz, hogy napi 14 órát bruttó 150 ezerért fizikai munkával töltsön, és munkájával növelje a bevételt.
A megoldást egyedül béremelés jelenthetné, amihez elengedhetetlen volna a vendéglátóipart terhelő adók csökkentése – ennek terve az áprilisi választások előtt még felmerült, de azóta sem körvonalazódott. A vállalkozók a reményt még a szorgalmas, elszánt munkaerőkben is látják, de amíg senki nem jelentkezik, teljesen tanácstalanok.
„Az a nagy kérdés, hogy miképpen adjuk vissza a munka becsületét″ – tekintett a jövőbe Hoffmann Henrik kétkedően.