Két éve járt a Velvet utoljára a balatonszárszói Krokodil Zoo-ban, most visszamentünk megnézni, hogyan sikerült a bővítés, amit akkor ígértek. Lehet, hogy nem két olyan embernek kellett volna ezt tennie, akik alapból nem szeretnek állatokat fogságban látni, de fontos tudni, hogy a budapesti Állatkert elhagyása után még sosem éreztük azt a mélységes szomorúságot, amit most.
Ha ön is érzékeny az ilyen témára, nézze meg a helyszínen készített videónkat, utána döntsön csak arról, tovább akarja-e olvasni beszámolónkat, és ha ön is olyan levert lesz tőle, mint mi, inkább hagyja az egészet a fenébe!
Szóval van ez a látványosság, olyan embereknek, akik valamiért úgy érzik, hogy a Balaton körül nagyon fontos teknősöket, kajmánokat, és krokodilokat látniuk. Valamilyen romantikus megfontolásból mi azt hittük, hogy elég nagy a Balaton partja ahhoz, hogy – a fogság alapvetően nehezen idealizálható jellemzőihez képes – olyan környezetben tartsanak életben hüllőket, ami nem annyira szíven ütő.
Sajnos tévedtünk.
Korábbi riportunkból kiderült, hogy Pécsi Tibornak, a Krokodil Zoo üzemeltetőjének hagyományos állatkerti tapasztalata nincs, viszont egész életében ilyen állatokkal foglalkozott. Reméljük, tudja, mit csinál, mert a mi benyomásunk az volt, hogy ez egy nagyon szomorú hely, ahol nagyon bánatos állatokat láthat az, aki erre kíváncsi. Minket egyébként csak betereltek egy szobába, ahol a teknősök élnek, úgy, ahogy, és utána magunknak kellett kitalálni, hova nyithatunk be szabadon.
Mentünk is mi mindenhova, ahol csak nyitva volt az ajtó. Láttunk krokodilokat, kajmánokat, teknősöket. És voltak hozzájuk táblák is. De volt az a pont, ahol annyira elkeseredtünk, hogy Rozi kollégámmal együtt úgy döntöttünk, hogy ebből nem kell több.
Ez tényleg életünk legyik leglelombozóbb élménye volt, pedig a Velvet járt már Story- és Comet-gálán is. Nem akarjuk ezt tovább ragozni, nézze meg képeinket, és döntse el ön, hogy mekkora móka a Krokodil Zoo!
