Nekivágtunk, hogy két év után újra megnézzük minden keletnémet (oder ossie) kedvenc magyarországi fürdőjét, Csisztapusztát. Ám sok jót hallottunk arról, hogy a katasztrofális állapotban lévő, Fonyódról nyílegyenesen odavivő utat felújították (és így nem kell Lengyeltóti és Buzsák felé hatalmasat kerülni), ezért nekivágtunk. A dolog így kezdődött, ezzel a széles, murvás, kátyús szakasszal.
Aztán beértünk a susnyásba: valami fekete aprószemű zúzottkövet leszórtak, emiatt egész tűrhető volt az út, de azért a 30-nál nagyobb tempó rizikós lett volna.
Aztán jött az M7-es feletti híd és maga a mennyország, tükörsima aszfalton haladhattunk, akár 5-ös sebességfokozatba is válthattunk. Majd persze jött a feketeleves, eltűnt a híd, jött a murva.
Szóval jött a murva, és minden megváltozott, ismét sorjáztak a kátyúk. A helyiek szerint az utat pedig megcsinálták, még újonnan aszfaltozott szakaszról is suttogtak, de alapvetően még mindig inkább egy Lada Niva kell, hogy az ember megfelelő tempóban elzötyögjön Csisztáig. Ami pedig, higgyék el nekünk, bőven megéri az utazást...
