Lemenő nap, távolban megcsillan a Balaton, mészkő és szőlőtőkék. Minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A Vonyarcvashegyen nyitott Bock Balatonnak mégsem sikerült megugrani a szintet, pedig drukkoltunk nekik.

A pesti étteremhez megszokott módon napi menü és a'la carte fogyasztás van, és persze egy igen vastag borlap.

Két terasz, tágas belső tér, gyönyörű panoráma, és döcögős szerviz. Mellettünk a séf bort kóstolt, a felszolgálók pedig vagy tanulók voltak, vagy most kerültek ki az iskolából, így két izguló felszolgáló kissé botladozó lépéseit kísérhettük végig a vacsora során. 

Úgy tűnik, a Balaton környékén Tamás Ervin a szörpcsászár, mi gyömbéres és citromfüves limonádét kértünk, az egyikben megszaladt a szörp, szinte ihatatlanul édesnek bizonyult, a citromfüvesből sem sajnálták a cukrot, így frissítőnek nem mondanánk, de gyerekeknek tökéletes választás lehet. 

Az amis bouche mangalicazsíros kenyér volt, pörcökkel, friss házikenyérrel. jó volt, de június közepén az ember valami kevésbé tömőset várna, mi inkább a hidegebb napokra tartalékoltuk volna a zsírt.

Az egyik leves gombaleves volt, olyan nagymamaféle, erdei csiperkével. Bablevesnek nézett ki, de kóstoláskor kiderült, hogy tényleg gomba volt, erdei csiperkék úszkáltak benne, és bár finom volt, nem okozott különösebb katarzist az elfogyasztása. 

Az egyik főétel gyömbéres sütőtökös ravioli saláta veloutée-val volt, ami öt darab raviolit jelentett. Alapvetően vitatkoznék a sütőtök nyári felhasználásával, a tök édessége pedig csöppet sem harmonizált a szósz savanyúságával. Külön-külön mindkettő működik, a lé megfelelően friss, izgalmas, a ravioli is teljesen rendben van, de kettejük találkozásából nem kívánt ízek születnek.

A Festetics halleves (süllővel és rákfarokkal) 1100 forintért igazán impozáns látvánnyal érkezett. A hal puha, omlós volt, a cukkini viszont ízetlensége folytán csak a látványt dobta fel, nem tett hozzá a leveshez. Első kóstolásra mindent elnyomott a kapor íze és illata, tesztelőink között még a felhigított tökfőzelék is szóba került a leves kapcsán. Később egy citromkarika szétnyomkodásával viszont sikerült egy égészen más ízt is előcsalogatnunk, amnek hála sokkal kellemesebb lett a kompzíció. A rák és a hal tökéletes volt, a sárgarépa és a cukkini viszont semmit nem tett hozzá az összképhez.

Örültünk viszont a rántottcsirkének, bár a szezámmagba panírozott változat úgy jó tíz éve volt menő, de a hús nagyon ízletes volt, jó pont a hentesnek. A rizs és a hús aránya meglepő módon a hús felé billent el, a hozzá adott lekvárra először furcsán néztünk, de működött. Tesztelőnk szerint isteni volt.

A Lúdlábtortácska finom volt, minimális tésztán keserű csokoládéhabbal, jelzésértékű öntettel. Az a kategória, ami jó-jó, de nem cuppogunk utána hetekig, és nem fárasztjuk vele a barátnőket, hogy nekik is azonnal meg kell kóstolniuk, mert ez olyan, hogy elájulnak tőle. 

A napi ajánlatban futó puncsos lajcsiszelet angolkrém – kakaós tészta váltakozásából állt össze, és puncsmártás vette körül. Nekünk túl édes volt, azt pedig sosem fogom megérteni, miért jó mikroszkopikus mennyiségű öntetett használni, ami tányéron jól mutat, de az íze már nem jut el a vendég szájába.

A Zalai totyogós palacsinta reloaded névre keresztelt palacsintánál jött a sokk, mert az egy dolog, hogy iszonyatosan édes volt, de a túrós palacsinta óriási túródarabkáit mazsolák fogták közre, ami egyértelműen bizonyította számunkra, hogy inkább mégis a császármorzsát kellett volna választani. Persze a hülye tesztelő miért nem kérdez? A palacsintára halmozott tejszínhab szintén édes volt, így az egész meglehetősen gejl volt, angolkrémestűl, mazsolástul.

Nagy reményekkel érkeztünk meg a Bockba, ehhez képest csalódottan távoztunk, kezdve attól, hogy nyár közepén szívesebben ennék sokkal könnyebb, évszakhoz passzoló fogásokat, folytatva azzal, hogy ha már textilszalvéta jár az ebédhez, akkor ne kopott, műanyag valamivel szorítsák le a terítőt, és könyörgünk, tegyenek valamit a szúnyogok ellen. Ennek ellenére bízunk benne, hogy ezek csak gyerekbetegségek, és a Bock Balaton túljut az első, döcögős szezonon.