Az első ránézésre is jobb sorsa érdemes Party Barbarát egy balatonlellei bazárban ismertük meg, és úgy döntöttünk, ha már 380 forint ellenében ezt megtehetjük, olyan intenzíven váltjuk meg az életét, amennyire csak tudjuk, és elvisszük őt a 2014-es Balaton Soundra. Segítettünk neki eligazodni a prémium fesztivál saras útvesztőjében, együtt bulikáztunk vele, és igyekeztünk nyomon követni minden egyes rácsodálkozását az életre.
Olvasson tovább, és nézze meg, hogy érezte magát egy fesztiválozó játékbaba!
„A nevem Party Barbara, tizennyolc éves és húsz centiméter magas vagyok, és bár azt hittem, arra születtem, hogy gyerekek játsszanak velem, most mégis büszkén mondhatom, most vagyok túl életem legelső fesztiválozásán.
Enni
Mint az a képen is látszik, a fesztiválon kapható betevő falatokat nem adták teljesen ingyen, de természetesen nem panaszkodom, mert nekem amúgy nem is kell étkeznem. Ebben a pontban csak a szállásadóimmal szeretnék szolidarizálni, akiknek a pénzügyekkel viszont rendesen meggyűlt a bajuk, pedig tényleg csak létszükségleteik kielégítésére mentek. Az elérhető áron lévő fesztiválkaja fogalmát leggyakrabban a 750 forintos hotdog merítette ki, aminek következében ezek a gyomorral rendelkező, igazi emberek emésztőszervrendszerét gyakran megviselte, akik egy fesztiválon eltöltött nap után már a kenyér nélkül fogyasztott, bolti vajkrémnek is tudtak örülni a szálláson. A drága kajáért szerencsére nagyon praktikusan, úgynevezett PayPass fesztiválkártyával lehetett fizetni, mondjuk az is igaz, hogy így sokkal több esélyünk van arra, hogy nem csak részletekben, hanem egy az egyben hagyjuk el az összes fesztiválra szánt pénzünket.
Fangirlködni
Tudtam, hogy a fesztiválokon az ember gyakran találkozik hírességekkel, de álmomban sem gondoltam volna, hogy azok pont velem fognak szóba állni! Remélem, hogy nem csak a hajszínem, hanem egyéniségem győzte meg őket arról, hogy remek ötlet velem közös fényképeket csinálni. Ha ezt olvassák, üzenem nekik, nagyon boldoggá tettetek ezekkel a fotókkal! A képen látható hírességek közül egyébként kivételt képez Aleska Diamond, akivel nem a Soundon találkoztam, de hát úgy szeretem, hogy muszáj volt ide tennem.
Elázni
Ugyan nem a fesztivál sajátossága, de én mégis szeretnék beszámolni az egyik legmeghatározóbb élményemről. A fesztiválon, ha esett az eső, elkerülhetetlen volt, hogy összesározzam magamat, ha pedig éppen kisütött a nap, iszonyú trágyaszag kezdett terjengeni. Mivel bőröm nincsen, a hőmérsékletet nem igazán érzem, de a sár, és a rám hulló víz ugyanúgy kellemetlen, hiszen ugyanúgy bepiszkolódom tőle. Nem teljesen ide kapcsolódik, hogy bár nem látszik, de az utolsó képen az látható, ahogyan a fesztivál szabadtéri konditermében, izzadt fiúkkal összezárva kapott el az eső. Ezt mondjuk nem bántam! Remélem, észrevették, mekkorát villantottam nekik.
Bulikázni, mintha nem lenne holnap
Ne legyen a nevem Party, ha nem partizom végig az egészet! Eddigi életemet szó szerint egy műanyagzacskóban éltem, de nem hiszem, hogy ez a fesztivál csak emiatt, és csak számomra volt különleges. Ha akartam, minden egyes pillanatban bulikázhattam, nem volt olyan sátor, ahonnan ne szólt volna a zene, nem volt olyan ember, aki ne mozgott volna ütemesen jobbra-balra akár akaratlanul is! Az őrületes tombolás mellett néha persze szakítottam időt az ismerkedésre is, a második képen éppen azzal kacérkodom, hogy a parton lazulgató fiatalokat megszólítom, és társaságukhoz csatlakozom.
Bulikázni, mintha lenne holnap
Na jó, azért nem vagyok olyan kemény, mint amilyennek látszom. Imádtam a fesztivált, a bulikázást, a társaságot, de az a helyzet, hogy vasárnapra leszakadt a szoknyám, a hajamból pedig három tincs is hiányzik, és úgy gondolom, ez a pont az, ahol abba kell hagyni. Ezen a képen jótékonyan takarom el fedetlen testemet és egyszerre próbálom bemutatni a meleg fény segítségével azt a boldog érzést, amikor négy napnyi bulizás után végre álomra hajthatom levehető műanyagfejem.
Köszönök mindent a Velvetnek, jövőre ugyanitt!
Party”