Nem volt még olyan nyár életemben, hogy ne nyaraltam volna Balatonlellén, mindig ugyanott. Vagyok akkora mázlista, hogy a családunknak saját háza van, ráadásul egy olyan helyen, ahol a tó fenekén finom, de kemény, azaz nem süppedős homok van. Kész élvezet a talpnak a jó lellei iszapon a sétálás. Vagy legalábbis eddig az volt.
Tekintve, hogy engem Lelle teljesen elkényeztetett, soha nem is fürödtem szívesen a Balaton más részein, mert a hideg futkos a hátamon a sárszerű, trutymós iszaptól meg a bokámra tekeredő hínártól. Amikor idén végre egyszer elég jó idő lett ahhoz, hogy belemenjek a vízbe, igen kellemetlen meglepetés ért.
A talpnak kellemesen semleges iszap már Lellén is a múlté, és idéntől helyenként gusztustalan hínár nőddögél a homokból. Nem az a vastag, bokáratekeredős fajta, de azért az ember talpát csiklandozza rendesen, ami nem éppen kellemes.
Nem nehéz lebukni és egy kis vízalatti gazolás után felhozni belőle: a képen látszik, hogy hogyan néz ki ez a valamelyest kaporra emlékeztető hínár. A fene tudja, hogy minek köszönhető, de egy kicsit most már Lellén is undorító az iszap. Diszlájk.