A változékony idő szinte teljesen kiürítette a balatoni strandokat, de rengeteg nyaraló van a déli partnál, így jogosan merül fel a kérdés, hogy hova tűnnek az emberek, ha nem a parton lógatják a lábukat. Hát mi megtaláltuk a gyűjtőhelyet, méghozzá Lellétől kb. 50 kilométerre, Igalon, a termálfürdőbe menekül mindenki a tajtékos Balaton elől. Az idősebb korosztály legalábbis biztos, hónuk alá csapva az unokákat is.
Ha megcsapja az orrunkat a facsaró, kénes szag biztosan tudhatjuk, hogy gyógyvíz van a közelben. Az igali fürdőben is az a nem túl kellemes illat terjeng a levegőben. A medencében egymás hegyén-hátán ázik a nép, hátha elmúlik az a reuma. Meglepően sokan keresik fel a termált, ami a szocreál bizarr retrohangulatát idézi. Elvétve egy-egy családot is találtunk, de inkább a nagymama-unoka kombó volt a jellemző. Kedvenc helyünk a Marica étterem lett, ami valószínűleg semmit sem változott az elmúlt 50 évben, maximum csak az oldalfalra graffitizett menü modernizálta egy hangyányit, ami messziről jelzi, mennyi is egy menü.