Köveskálon nemcsak a nyugalmat és a zent találtuk meg, hanem magát a mennyországot is a Kővirág étteremben. Talán csak egyetlen egy rossz – illetve leginkább csak nem teljesen tökéletes – dolgot tudnánk mondani a helyről, de az annyira mellékes az orgazmikus túrógombóc és a legcsodálatosabb füstölt pisztráng mellett, hogy igazán le sem akarjuk írni. Ha nem megy el a Kővirágba, magával cseszik ki. Mi legszívesebben beköltöznénk az étterembe. Ami egyébként nem is drága.
A kerthelyiségben leülve először kicsit feszélyezve éreztük magunkat a már-már kínosan halk és andalító jazz, meg a némán ülő vendégek miatt, aztán mikor először a szánkba tettük a kanalat, megértettünk mindent. A Kővirágban azért ül mindenki kussban, mert ide nem kellenek szavak. Az ember itt csak csendben akar élvezkedni az étellel a szájában, buta vigyorral az arcán.
Eltekintve attól, hogy a melegben hideg paradicsomleves lebegett a szemünk előtt, a kővirági változat pedig forró volt, nem maradt bennünk egy szemernyi csalódás sem. Pont jó, pont jókor, pont elég volt. A hideg barackos gyümölcsleves a benne úszó kanálnyi tökéletes ízű és állagú tejszínnel maga volt a csoda, és mikor megkóstoltuk a tárkonyos szarvasragulevest is, már eldönteni sem tudtuk, hogy a három leves közül melyik a jobb.
Pedig ekkor még elénk sem rakták a füstölt pisztrángot a főtt tojással, friss salátával, és a világ legtökéletesebb majonézével. Próbáltunk rájönni, hogy az utóbbi hogyan készült, de csak a majonéz-snidling párosításig jutottunk. Márpedig ennyi biztos nem elég a tökéletes recepthez. A grill kecskesajt a krutonos, magos friss salátával először megdöbbentően kis adagnak tűnt, de végül kiderült, hogy bőven elég. Főleg ha az asztalnál valaki rendel még egy csirkemellet aszalt paradicsomos, fetás kuszkusz salátával is. Mert utóbbiban annyi csirke van, hogy abból két ember is jóllakik. Ja és persze ez is mennyei. Igen, mennyei. Akkor is, ha ez már undorítóan giccsesen hangzik.
Pedig az igazi ömlengés még csak most jön. Mert a Kővirágban nem csak a mennyországot találtuk meg, hanem a világ legtökéletesebb túrógombócát is, ami lehetetlenül puha. Pont, mint egy kölyök perzsamacska. Csak ezt még meg is lehet enni. A bundázott szilvától is majdnem elsírtuk magunkat örömünkben, egyedül csak a csokis süti nem nyújtott totális élményt, bár rosszat arról sem tudnánk mondani. Kicsit morzsás volt, de legalább csokis és süti.
Még a cukortól sem pörögtünk fel, és arra is rájöttünk, hogy a ránk nehezedő nyugalmat sem a kajakóma okozza, hanem maga a hely. Köveskál és a Kővirág. És ez a nyugalom annyira tökéletes volt, hogy sokáig a számlát sem akartuk kikérni, hogy legalább még egy öt percet ott ülhessünk. Tényleg csak egy unikornis, vagy pár játszadozó kiscica hiányzott onnan, hogy azt érezzük, ez már TÉNYLEG maga a mennyország.