Mivel az idő abszolút elfelejtette, hogy a naptár szerint nyár van, kénytelenek vagyunk a Balatonon olyan programokat felkutatni, amihez nem kell strand és túl sok nap se. Bolond az, aki Füredről nem megy el Veszprémbe, és mivel mi nem vagyunk azok, elkirándultunk a közeli városba. És ha már Veszprém, akkor az állatkert is kötelező. Majmokat napsütés nélkül is lehet bámulni. Az egyetlen, amit hiányoltunk, az elefánt volt, de szerencsére végül felfedeztük egyet, ott ahol nem is számítottunk rá. Csodálatos meglepetés volt.
Már a zsúfolásig telt parkolóból sejtettük, hogy valami nagyon menő helyre keveredtünk. Bár a kasszánál kígyózó sor egy pillanatra elbizonytalanított minket, hogy vajon megéri-e kivárni az embertömeget, de úgy éreztük, hogyha már a Balatonon nyaraló összes család itt van, mi sem adhatjuk fel, nehogy kimaradjunk a buliból. A sor gyorsan apadt és azon kaptuk magunkat, hogy már bőszen a térképet tanulmányozzuk, kit is látogassunk meg először. Az összes lakót nem elemeznénk, de szereztünk egy-két elég jófej, új barátot. Úton-útfélen újabb és újabb majomfajtákba ütköztünk. Akadt cuki, eszelős, okos és agresszív példány is. Kedvencünk a dzselada páviánok vezére volt, aki a kerítés mellett horgászta a fűcsomókat és eszméletlen precizitással fosztotta meg a növényeket az elhalt, száraz részeitől. Csakis a legzsengébb, legzamatosabb fűszál kerülhetett a főmajom szájába. A határozott hím elmélyülten szortírozta a füvet és még az se zavarta, hogy egy-egy gyerek kővel sorozta meg a ketrecet. Amikor pedig a hárem tagjai hisztizni kezdtek, azonnal rendet tett. Katonás fegyelmet teremtett egy szempillantás alatt.
A majmok mellett naná, hogy a minél vadabb és egzotikusabb állatok nyűgöztek le minket. Az oroszlán és tigris kifutó elég vagány dolog minden állatkertben, ráadásként Veszprémben még egy kis izgalom is volt az oroszlánketrecnél. Már épp kezdtük feladni, hogy bármi is történik az négytagú famíliában, amikor végre megmozdult a hím. A kis család kiskifli-nagykifliben szunyókált a fűben, mikor a családfő felébredt. Azonnal felkereste a hozzá legközelebb fekvő oroszlánhölgyet és sebtiben le is zavartak egy menetet. Majd visszafeküdtek aludni. Így megy ez oroszlánéknál. Sok stressz nem éri őket, valahogy mégiscsak fel kell dobni az unalmas hétköznapokat.
Az állatkerti látogatást feltétlen kipihenten ajánljuk, mi alig öt óra alvással elég nehezen győztük a kirándulás végét. Sajnos a zsiráfoknál már teljesen kifogytunk az erőből és csak legyintettünk a cukin gnóm óriásokra, mintha mindennap találkoznánk eggyel. Nézegesse a galériánkat és ájuljon el, hogy milyen lények éldegélnek szerte a világban.