Aki nem hűtőtáskával és otthoni rántott hússal indul a strandra, kénytelen a parton enni. A kínálat szinte mindenhol egységes, nem fog túl sok variációval találkozni, de nincs is ezzel semmi baj. A hamburger, lángos, palacsinta triász verhetetlen. A földvári Szélkakas bisztró viszont bevitt egy övön aluli ütést, ilyen gyatra hamburgerre aligha számítottunk. Kívülről egész ígéretes látványt nyújtott a szendvics, de aztán jött a tragédia.
Az idő olyan változékony, hogy egy tökéletes strandolós napból is három perc alatt lehet katasztrófa. Verőfényes napsütésben vágtunk neki a partnak, de persze mire nekifeküdtünk volna a semmittevésnek, természetesen beborult. Nem estünk kétségbe, egy valamirevaló strandoló módjára feltaláltuk magunkat: ettünk. A hamburger-palacsinta kombinációban gondolkodtunk, de csak az első fogásig jutottunk el. A sajtburger még az élettől is elvette a kedvünk. Kiálltuk a sort, kértük az ebédet és fél perc múlva már kezdhettünk is enni. Eláruljuk hogyan lehetséges ez. A kedves kiszolgáló hölgy csak maga mögé nyúlt és leemelt egy bucinak látszó tárgyat egy óriás kupacról. Igen, az előre elkészített szendvicseket tárolta maga mögött a 30 fokban. Majd bevágta a mikróba, salátástól, húsostul, mindenestül. Elég volt 10 másodperc ezer watton és már a kezünkben is tarthattuk a csodát. Nem keseredtünk el, ettünk mi már meleg salátát, a többi biztos finom lesz. Tévedtünk. Ételt nem szép dolog kidobni, de sajnos csak a felééig jutottunk el és azt is rosszul tettük. Íme belülről a szégyenbuci:
