"Eddigi legrosszabb munkatapasztalatomat 20 évesen szereztem diákmunkásként, egy csomagolóüzemben. Nagyon gyorsan kirajzolódott a kontraszt az addigi, csúszdaőrként eltöltött diákmunkás éveimhez képest. A 12 órányi, bikinis lányok között eltöltött munkanapjaimat egy szintén napi 12 órás munka követte, melyet ezúton nevezek a versenyre. A munka helyszíne: Budapest környéki ipartelep. Munkaidő: 06:00-18:00. Hajnali 5 előtti kelés szükséges Budapesten, hogy idejében érkezzünk tömegközlekedéssel a munkahelyre. Itt egy összetákolt, ránézésre is életveszélyes épületben kellett dolgozni, 3 óránként 15 perc szünettel, futószalagok mellett állva, és azokat folyamatosan pakolva a nylon csomagolásuk felé tartó, mosószeres tasakokkal. A helyiségben (sz)állt a vegyszer, mivel elég finom porról van szó, kiszűrni is elég nehéz, felettébb úgy, hogy nem biztosított a munkáltató erre alkalmas maszkot. Ezt magamnak kellett beszereznem gyógyszertárból. A már nylonba csomagolt, porral töltött papírtasakokat további kartoncsomagolásba helyeztük, amit helyben hajtogattunk és ragasztottunk. Ez 10-15 ragasztópisztoly egész napos működtetését jelenti egy kicsi, a fűtésszámlára való tekintettel egyáltalán nem szellőztetett helyiségben. Így a szálló vegyszer kapott maga mellé egy diszperziós közeget, ez a legalább ilyen káros, ragasztópisztolyok által folyamatosan pöfékelt ragasztófüst lett. Az egyetlen pozitívum (napi 12*650 = 7800 Ft) egy hónapig tartott ott, amikor a folyamatos köhögésem következtében, amely idővel álmomból is felriasztott, gondolkodás nélkül váltottam, egy szakosodott hitelintézet telefonos értékesítői, majd értékesítési csoportvezetői munkakörébe, cirka dupla fizetésért. Futószalag melletti rabszolgamunka mérgező levegőben - soha többet" - fogadta meg Márk.
Természetesen várjuk a saját történeteiket, a szokott címre, ide.