Beleégett a pulóver mintája a kezembe

2011.10.30. 10:58

"Én diákmunkásként egy varrodában dolgoztam pár hónapig, elővasalóként. Első hallásra nem tűnik/tűnt annyira borzsasztónak, ezért is vágtam bele... Úgy nézett ki a dolog, hogy három műszakban napi 8 órát görnyed az ember egy 138 fokos gőzt okádó, leginkább szendvicssütőhöz hasonlatos asztal felett, és puszta kézzel próbálja a bénán összefércelt, kötött anyagokat formára igazítani...  A szar része leginkább az, hogy muszáj a gőzben dolgozni, mivel csak így alakítható az anyag, aminek következtében a tenyerem és az ujjaim tele lettek égési sérülésekkel, sőt, még a pulcsi mintája is beleégett a kezembe" - vezeti fel munkája szép oldalát Noémi.

000 HKG2005070747151
Fotó: Manan Vatsyayana

"A kiálló fémalkatrészek és gombostűk meg aztán pláne sütnek... Diákmunkásként még csak szekrényem sem volt, ezért átöltözni sem tudtam, így a hajnali mínuszokban döntsem el, hogy aztán egész nap miben akarok izzadni a 35 fokban. Sok haverom meg azzal nyugatott, hogy milyen jó nekem, mert gondoljak bele, milyen lenne nyáron dolgozni, de igazából télen sokkal rosszabb, mert az ajtó folyton nyitva van (mindenkinek melege van, ugye...), így a mellkasomra ömlik a gőz, a hátamra meg jött a 4-5 fokos kinti levegő... Szóval az első 4 hétben folyamatosan beteg voltam. Ja, és persze az asztalt nem lehet elhagyni munka közben, még a mosdóba sem lehetett nagyon kimenni, csak maximum azalatt az egy perc alatt, amíg a gép préseli az anyagokat. Egy csaj egyszer annyira beteg volt mellettem, hogy konkrétan odahányt a lábam mellé, azután elengedték... Mindezt 450 Ft-os órabérért, de én még mindig jobban jártam, mint azok, akik teljes állományban voltak ott, mivel ők teljesítménybéren voltak, és ha sikerült nekik a 100%, akkor kaptak annyit, mint én... A munkanapok megkoronázása pedig az volt, amikor a műszak lejártával a kijáratnál a portás végigturkálta a táskámat, nem csempészek-e ki esetleg egy pulóverujjat... Magam sem értem, hogy
bírtam olyan sokáig. Bár a csirkeüldözéshez képest tényleg egy álommunka" - írt fájdalmas emlékeiről Noémi

Természetesen várjuk a saját történeteiket, a szokott címre, ide.