Törött csokimikulás-bontás: A végén már a csokiszagtól is rosszul voltunk

mm
2011.12.04. 14:14

Böbe, a csokihámozó klasszikus típusát képviseli a szemét munkákat bevállalóknak. A szívás végével boldogan tekint vissza arra az időszakra, amikor kevés pénzért kellett szenvednie. Íme az ő története:

"Hogy ne csak mindig a negatívumok legyenek a futószalag blogon, küldök egy számomra kedves emléket is. 1998-ban a diákszövetkezet, aminek akkoriban sokat dolgoztam, ajánlott egy munkát, ahol keveset fizettek, viszont naponta 2*2órát kellett utazni hozzá. Mivel februárban a fűtésszámlák még javában jöttek az albérletbe, más meló pedig nem volt, így "boldogan" vállaltuk 2 kolis barátommal együtt. Annyit mondtak csak, hogy csomagolni kell, gondoltuk, hogy olyat már csináltunk, nagy baj nem lehet. Két nappal később a fél egyetem minket irigyelt... 10 nap múlva mi irigyeltünk mindenkit, akinek rendben van a gyomra.

Kiderült ugyanis, hogy ezúttal nem becsomagolni kell, hanem
kicsomagolni. Csokimikulásokat. Biztos láttatok már olyan csokimikulásokat, hóembereket, krampuszokat, amiknek nincs arca, csak egy kuglibábu van a színes alufóliában. Na ezek jöttek visszáruként a gyárba, mi meghámoztuk, a gépsor pedig később újracsomagolta nyuszinak. Bár mostunk kezet, azért ez mégsem a legsterilebb megoldás, mégiscsak összefogdostuk.

23-mikulas
Fotó: Szécsi István

A cél persze az volt, hogy a kuglibábuk épek maradjanak, a törmeléket
pedig össze kellett gyűjtenünk, az ment beolvasztásra, de nem szólt
ránk senki, hogy kétpofára tömjük magunkba a csokit. A tapasztaltabb nénik (alapvetően volt munkásuk a feladatra, minket, összesen 10 embert, csak két hétre béreltek a diákszövetkezettől) már az első nap mondták, hogy annyit nem bírunk enni, hogy azt megérezze
az üzem. Mi számolgattunk, és röhögtünk, hisz az első nap több csokit
zabáltunk, mint ami a napi keresetünk volt, és otthon áradoztunk a
lakótársaknak, hogy kifogtuk az álommelót.

Már a második napon kidőlt az első gépész srác, és két nap alatt még
három jogász is. A többiek jobban bírták, de igazuk volt a néniknek, a
végén már a szagát is rosszul viseltük a rengeteg csokoládénak.

02-mikulas
Fotó: Szécsi István

Azért jó buli volt.

Azóta sem lettem nagy csoki-fanatikus, de arra kényesen ügyelek, hogy
csak olyan mikulást vegyek a gyerekeknek, ami nincs alufóliában."

Természetesen várjuk a saját történeteiket, a szokott címre, ide.