Cikkünkben, melyben megírtuk, miért utálunk vásárolni, a pénztárosok is kaptak rendesen: a vevőszolgálaton nincs soha senki, a kasszás túl gyorsan dolgozik (vagy túl lassan), mindenképp megkérdi, milyen pontokat gyűjtünk, és még a brokkoli kódját se tudja fejből. Olvasónk, Lilly, frusztrált pénztárosként írta alá levelét, melyben cikkünkre reagál: hallgattassék meg a másik fél is, olvassa el a pénztáros panaszait, akinek napját a vásárlók pokollá teszik, majd mondja el véleményét kommentben! Megérti Lilly sirámait, vagy öntudatos vásárlóként azonnal kirúgatná az olyan pénztárost, aki a nap első vevőjétől félti a váltópénzt?
"Inkább átzavarom a szomszédos áruházba"
"Nem kevés időt húztam le pénztárosként, sok helyen. De azért vegyünk már figyelembe, hogy a kedves vásárló is úgy áll a dolgokhoz, ahogy. Műszakváltáskor, és fizetés környékén volt jellemző, hogy az illető a legnagyobb címlettel szeretett volna a legkisebb címletben telefont tölteni. Jó persze, csak nem szeretném rögtön a nap első vásárlójának odaadni az összes váltópénzemet. Ekkor inkább átzavarom a szomszédos áruházba. Látja, hogy az ajtóig ér a sor, és azt is, hogy két kasszát kezelek egyszerre, és elkezd szentségelni, hisztizni, hogy miért vagyok én ennyire kurva lassú. Csak azért, mert siet, nem fogom hamarabb kiszolgálni. Látja, hogy nagy a sor, nekem pedig haladnom kell. Hisztizik, hogy miért dobálom a dolgokat, és nem úgy pakolom, ahogy ő szeretné" – így látja a dolgokat a pénztáros...
"A tuskó vevő pedig ezért is elkezd ordibálni"
"Ha képes 2-3 órákat eltölteni az áruházban, akkor érdekes módon miért a pénztárnál fogy el a türelme, ideje. Én csak a kasszát kezelem, nem tudok vonalkódokat, árakat megnézni, de fel van háborodva, és engem cseszeget, hogy miért nincs rajta semmi. Persze, mindenről én tehetek. Törzsvásárló-kártya, kér-e számlát, adjak-e szatyrot, ajánlhatok esetleg... A szokásos kérdések, amiket fel kell tenni. A tuskó vevő pedig ezért is elkezd ordibálni. Nem húzom le a kártyáját, és megy panaszkodni a főpénztároshoz, hogy az én kártyámat nem húzta le, és ezért most nem kapok pontot, a játékot is csak két héttel később tudom megvenni" – írja Lilly és ez még nem a sirámok vége...
"Vásárol valamit 2000-ért, és 20000-sel akarna fizetni"
"Lefagy a pénztár (előfordult többször). Kérdezem a vevőt, hogy egy pillanatot tud-e várni, mondja vörös fejjel, hogy nem, bazd meg. Újraindítom a gépet, közben áttessékelem a másik pénztárhoz, hogy soha többet ne lássam. Éjszaka, biztonsági okok miatt még a reggeli váltásnál is kevesebb a pénz a kasszában. Hajnalban beállít a vevő, vásárol valamit 2000-ért, és 20000-sel akarna fizetni. Mondom én neki, hogy kisebbet szeretnék kérni, mert nincs váltópénz. Erre szentségel, ordítozik, elküld a k*va anyámba, és mégis mit képzelek magamról.
A legjobb, amikor a vevő úgy kezeli a pénztárost, mint egy droidot. Nem beszél, gyorsan pakol és kiszolgál, és nem panaszkodik. Ez csak nagyon kis szelete volt azoknak, amiket eddig megtapasztaltam. Szerintem ezalatt az idő alatt sikerült az emberekből egy életre kiábrándulnom. Kis pénzért dolgozok, képes a "kedves" vásárló a lábát beléd törölni".
Itt a levél vége, mi nem is fűznénk hozzá semmit, tegyék meg önök: szavazzanak, igaza van-e a frusztrált pénztárosnak, és mondják el kommentben a véleményüket!