Kívülről is rettentően nyomasztóan néz ki egy nemzeti dohánybolt az ezüstösen csillogó kirakattal és a ronda dizájnnal, bent ülve viszont még rosszabb a helyzet. Az árusok arra panaszkodnak, hogy gyakorlatilag depresszióba esnek a környezet miatt, sok helyen nincs klíma, vannak, akik még csak a telefonjukat sem használhatják a boltban, mások attól félnek, hogy ha valami bajuk lesz, az elsötétített boltban senki sem talál rájuk. A legapróbb dologért is jegyzőkönyvezik az eladó helytelen viselkedését. Az üzemeltetők szerint az előírásokat betartották, a rendelet őket is köti.

“Azt kéne ebbe a kalitkába bezárni, aki kitalálta ezt az egész hülyeséget, és csak akkor kiengedni, amikor én azt mondom, hogy kijöhet” – mondta egy budai dohányboltos, aki egy különösen kicsi, alig 10 négyzetméter alapterületű, ablaktalan, sötét boltban tengeti a mindennapjait.

Míg a dohányrendelet nyertesei, az akár több száz koncessziót megszerző vállalkozók örülhetnek a kvázi kedvükért 10%-ra emelt árrésből származó garantált bevételnek, addig a rendszer végpontjain az egyszeri eladók sokszor egészen kellemetlen körülmények között dolgoznak. Az egy dolog, hogy kicsi, ablaktalan lyukakban tengetik a mindennapjaikat, és hogy a rendelet miatti közfelháborodás leginkább rajtuk csattan, de sokszor csak úgy simán szívatják őket.

Volt olyan dohánybolti eladó, aki arra panaszkodott, hogy munka közben még a telefonját sem használhatja, nincs klíma, a ventilátor csak arra jó, hogy a fülledt levegő mozogjon. Fel sem merül, hogy a nem túl frekventált helyen lévő boltokban előforduló üresjáratokat kellemesen, olvasással, internetezéssel, tévézéssel tölthesse ki az eladó.

Bejönnek a gyerekek

De talán az a jobbik eset, ha a boltban nincs túl nagy forgalom. A frekventált helyeken lévő boltosok egyöntetűen arra panaszkodtak, hogy a rendeletnek azon része, amelyik kitiltja az üzletekből a 18 éven aluliakat, nagyon rosszul van kitalálva.

Egyrészt sok értelme nincs a boltosok szerint, hiszen a boltban aztán semmi törvénytelent nem láthat a gyerek, másrészt feloldhatatlan dilemma elé állítja a szülőket, hogy akkor kint maradjon egyedül a gyerek, vagy mi legyen.

“Be kéne engedni a gyerekeket. Mi történhet? Lát cigit? Hát az anyja ott szívja mellette, azért jön ide a boltba, hogy cigit vegyen! Akkor miért baj az, hogy a gyerek lát cigit? Ez a probléma állandó és mindennapos” – panaszkodott egy boltos a VIII. kerületben.

A környéken a legnagyobb gondot ez a korlátozás jelentette. “Nem azzal kéne foglalkozni, hogy bejön-e a gyerek az anyjával cigit venni, hanem a 12 éves drogosokkal a Szerdahelyi utcában” – mondta egy másik dohányboltos.

A boltosok szerint annyi volt mostanában a szigorítás, hogy egy kis enyhítés sokkal emberibbé tenné az egész dolgot. “Képzelheti, milyen nekem itt egész nap, amikor az egy percre betérő vevők is úgy érzik, hogy egy börtönben vannak” – mondta egy boltos.

A legegyszerűbbnek azt tartanák, ha legalább a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozáson enyhítenének. Erre elég kicsi az esély, mert az egész dohánymizéria papíron azért indult, hogy megnehezítsék a fiatalkorúak dohányvásárlását. Ami valamennyire sikerült is, csak teljesen életszerűtlen helyzeteket szül a dolog.

Fekhetek itt a vérben ázva

A praktikus problémákon felül aztán mindenféle panasszal találkoztunk. A fent idézett eladóhoz hasonlóan, aki azt kifogásolta, hogy egy sötét kalitkában kell dolgoznia, a legtöbben megemlítették, hogy elég nyomasztó olyan boltban dolgozni, ahonnan nem lehet kilátni. De ez még csak a kisebbik baj, szintén a VIII. kerület egyik, nem kifejezetten a közbiztonságról híres részén található dohányboltban biztonsági szempontokat is felvetett az eladó a sötétített üvegek apropóján.

“Ez a sötétítés borzasztó, télen még rosszabb lesz, amikor már háromkor sötét van, és csak csuklyás, kapucnis alakok fognak bejárni. Meg érti, ha engem itt lelőnek, vagy valami bajom lesz, fekhetek itt a vérben ázva, senki sem fog észrevenni” – mondta egy boltos.

A boltok nagyja egyébként elég alaposan be van kamerázva, mondjuk inkább a potenciális tolvajok, mint a boltosok biztonsága érdekében. A lopási kísérletekre is panaszkodtak, bár azt mondták a legtöbben, hogy nem rosszabb a helyzet, mint korábban.

Az elszigeteltség viszont még olyan problémákat is felvet, hogy hogyan tud szellőztetni egy dohányboltos. Merthogy hivatalosan az egyetlen nyílászárót, a bejárati ajtót nem nyithatja ki, vagyis nem tarthatja nyitva. Ha nem akar egész nap a fülledt levegőben, vagy a nyálkahártyagyilkos klímában ülni, akkor szabályt kell szegnie.

“Tudom, hogy nem szabad nyitva hagyni az ajtót, viszont muszáj szellőztetnem, mert már nagyon fülledt a levegő. Majd, ha panaszt tesznek, vagy megbirságolnak, becsukjuk, addig viszont így szellőztetek” – mondta egy boltos, akinek az üzlete a legtöbb dohánybolttal ellentétben egészen otthonosan csábítónak tűnt pusztán amiatt, hogy messziről látszódott, hogy jó trafik módjára nyitva van az ajtaja.

Mások nem mernek szabályt szegni, volt olyan eladó, aki azt mondta, csak akkor nyitja ki az ajtót, ha tényleg úgy érzi, egészségkárosodása lehet már a fülledt levegőben. Ő azzal érvelt, hogy nemrég lebukott azzal, hogy egy, a gyerekével az ajtóban álló anyának kiadott az ajtón keresztül egy doboz cigit, hogy ne kelljen a gyereket az utcán hagyni. Ezt viszont tilos, kapott is érte figyelmeztetést.

A kialakítás a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. szerint is több mint szerencsétlen sok esetben, de ők nem tudnak mást tenni, mint betartatni a kereskedelemre vonatkozó jogszabályokat, még akkor is, ha nem értenek mindennel egyet. "Az arculat kialakítása a törvényi előírás szerint történik, az elsődleges cél a törvény betartartása. Valóban voltak ilyen problémák, mint a fent említettek. Már tettünk is javaslatot a problémák miatt, de ezekben a kérdésekben csak a jogalkotó dönthet. Jeleztük például, hogy az hogy besötétített az üzlet és kint van a 18-as karika félreértésre adhat okot főleg a külföldiek számára. Bízunk benne, hogy ha sok panasz érkezik be, akkor a jogalkotó változtat a szabályozáson" – mondták a dohánykereskedelmi cég részéről.

Tárolókból kialakított lyukakban ülve

A dohányboltok egy része, a szerencsésebbik már eddig is létező, jellemzően trafikjellegű üzlethelységből változott át dohánybolttá. Más a helyzet viszont azokon a helyeken, ahol egy üzemeltető nyert mondjuk koncessziót, de ki kellett alakítania egy üzlethelyiséget speciálisan erre a célra.

Tipikusan ilyen kényszermegoldásokat láthatunk például a benzinkutaknál, ahol jellemzően a shop oldalába költözött a dohánybolt, de a CBA kisebb üzleteinél láttuk a legmeredekebb megoldásokat.

Több olyan boltot is találtunk, ahol ránézésre az egykori szeméttárolókból alakítottak ki kis lyukakat a dohányboltok számára. Megkerestük a CBA-t, ahol elmondták, nem szeméttárolókról van szó valójában.

“Mindenhol a helyi sajátosságokat figyelembe véve kellett kialakítani az üzleteket. Az egyiknél a 12nm-es eladóhelyet egy úgynevezett áruzsilipből alakították ki (így hívják azokat a tárolókat, ahova a beszállítók akkor rakják le az áruikat, ha nyitvatartási időn kívül érkeznek), míg a másik üzlet esetében egy korábbi raktárterületet építettek át. A hatóságok természetesen mindent ellenőriztek, és rendben találtak, és a nyitás óta is rendszeresek az ellenőrzések” – mondta Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója.

Kialakításukat tekintve ezek tehát valódi, funkcionáló dohányboltok, más kérdés, hogy kinézetre viszont nagyon szomorúak, az ember azt érzi, akár a szemetet is mehetne kidobni egy ilyen üzlethelyiségbe.

Ahogy már fent is idéztük a boltosokat, az eladók és a vásárlók számára is frusztráló helyzeten az segítene, ha kicsit lazítanának a szabályozáson, hogy ne érezzék megbélyegezve magukat azok, akik ilyen boltokban dolgoznak.

Az ügyben kerestük a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, egyelőre várjuk a válaszukat.

Ön is látott siralmasan kinéző dohányboltot, hallott durva sztorikat? Küldje el nekünk a szokott címre, hogy mi a sztori, hol látta a boltot, esetleg, ha van képe, azt is!