A cardiffi University of Wales kutatói régészeti leletek és szakácskönyvek segítségével követték az új kőkortól napjainkig a kulináris szokások változását a Brit-szigeteken.
A leletek tanúsága szerint legkorábbi ínyencség a "csalánpuding”volt. Későbbi receptek már előírták, hogy le kell ölni, majd ki kell belezni az állatot és milyen fűszerekkel érdemes ízesíteni. A kutatás szerint az árpakenyér hétezer évvel ezelőtt terjedt el. Háromezer évvel később már a baconból, füstölt halból készült ragu volt a legkedveltebb étel, amit tejjel, vagy tejszínnel kevertek össze.
Ruth Fairchild szerint azonban igazán a rómaiak tették változatossá a nemzeti konyhaművészetet. A hódítóknak köszönhetően terjedt el például, hogy édesítőszert adagoljanak a savanykás ízű fogásokhoz. A normann hódítás idején terjedt el a mazsola és a szárított gyümölcsök, s a felhasználásukkal készült lepények, sütemények.
Ruth Fairchild szerint a britek távoli ősei annyi húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, amennyit csak képesek voltak megszerezni, így étrendjük sokkal táplálóbb lehetett, mint a szigetország mai lakosságáé. (MTI)