Japánban a robotok iránti szeretet már legalább 300 éves, s a nyugati tudományos-fantasztikus irodalomban gyakran lázadónak és agresszívnak ábrázolt robotokkal ellentétben a japán köztudatban a robotok az emberek barátságos segítőiként élnek: szusit készítenek, rizst ültetnek és gondoznak, porszívóznak, vendégeket fogadnak és üdvözölnek, etetik a magatehetetlen időseket, teát szolgálnak fel s még számtalan feladatot végeznek el az iparban és a kereskedelemben. 2005-ös adat szerint japán gyárakban több mint 370 ezer robot dolgozik, és kifejlesztették például a fájdalmat is érzékelő gépet.

A japánok számára az emberszerű, érzelmeket felfogni és kimutatni is képes robotok gondolata egyáltalán nem ijesztő vagy hátborzongató, mint gyakran Európában vagy Amerikában. Egy tokiói külvárosi egyetemen olyan gumiarcon dolgoznak, amely hat alapérzelmet képes kifejezni: dühöt, félelmet, szomorúságot, örömet, meglepetést és undort. A felhúzható fabábúk, az úgynevezett karakurik már a XVII. században megjelentek. Különösen híres az a kimonóba öltöztetett gép, amely teát szolgált fel, s ezért a világ egyik első robotjának tekinthető: a házigazdától a vendégig vitte a teáscsészét, türelmesen várt, míg a vendég elvette a csészét, majd visszatért a házigazdához. (MTI)