Házassági szakértők szerint a listából egyértelműnek tűnik az az irányzat, amely szerint a fejlettebb Németország gazdagabb férfiúi egyre nagyobb számban a gazdaságilag, illetve szociálisan elmaradottabb régiókból keresnek partnert maguknak. A motivációt illetően első helyen az a feltételezés áll, hogy a német férfiaknak kezd elmenni a kedve az "emancipált" nőktől és az egyenjogúsággal járó válságosabb kapcsolatoktól, így az emancipát nők helyett a női odaadás, a hűség és a hála mellett teszik le a garast. Ezen értékek megszemélyesítőit pedig inkább külföldön találják: az sem baj, ha a külföldi partner szebb és okosabb náluk, de az önmegvalósítást, a hivatást lehetőleg felejtse el.
A szociológusok szerint ezzel függhet össze az is, hogy képzettebb német férfiak érvényesíteni kívánják "szellemi fölényüket", amit egy külföldi nővel szemben könnyebben megtehetnek, mint egy öntudatosabb honi partnerrel. Ugyanígy szerepet játszik az is, ha valaki egy "honfitársnővel" való tartós kapcsolatban már megégette magát, azaz válásra került sor.
A felmérés rámutatott arra is, hogy egy külföldi feleséggel sem minden fenékig tejfel. A német férfiak is hajlamosak arra, hogy a "határokon átnyúló" kapcsolatot idealizálják, s azután kénytelen-kelletlen rá kell döbbenniük arra: a határok már a feleségek esetében is egyre inkább "elmosódnak."