A Matyóföld szélén, Mezőszemerén élő Wahorn új projekten dolgozik. „Ötven, matyó mennyecskét ufó maszkban, csavarintott kendővel egy nőheggyé halmozva őket egy 1972-es Cadillac Sedan de Ville karosszériájára kapaszkodva szeretnék elszállítani. Eközben a hatalmas leszállópályán huszárok, őshonos magyar háziállatok, népi táncosok vonulnak fel. Ez a példátlan vállalkozás a magyar nemzeti hagyományokat ötvözi nemzetközi és űrtudományos (galaktikus) látványosan szórakoztató és egyben kulturálisan is távolba mutató értékekkel, lényegében a matyók, mint népcsoport és az ufók közti lélegzetelállító összefüggésekre mutatna rá. Ha alaposabban szemügyre veszünk ugyanis egy matyóföldi hölgyet, egy különleges, szinte földön kívüli lény alakja bontakozik ki előttünk, és csavarintott kendőjük (a jellegzetes négyszeres pompon) egészen biztosan megfelelő eszköz az ufókkal való kommunikáció felvételére” – mesél a naplementében fogant ötletéről a művész, akinek alkotásaiban is gyakran felbukkannak a földön kívüliek.
„Ha sikerül ennyi vállalkozó kedvű és persze erős nőt találni – és miért ne sikerülne?-, ezzel az élő nőszoborral szeretnék stílusosan végigmenni az elhagyatott mezőkövesdi katonai repülőtér kolosszális kifutópályáján. Nagyon valószínűnek tartom ugyanis, hogy ha az ufók lenéznek az űrből, ezt a betonpályát választják majd ki a landolásra. A fő leszállópálya nagyobb, mint a ferihegyi: három kilométer hosszú, nyolcvan méter széles, és tudtommal tizenöt méter vastag. Nem csoda, hogy a mai napig szinte tökéletes állapotban van. Egy időben, egymás mellett akár hat vadászgép is fel tudna innen szállni”– folytatja Wahorn, aki szerint ráadásul igen nagy energiaáramlások húzódnak itt.
Wahorn az elmúlt hetekben éjt nappallá téve a részleteken és a forgatókönyvön dolgozott, ám ahhoz, hogy álmát meg valósíthassa, várja további érdeklődők, szponzorok és mindenekelőtt további kapaszkodni vágyó, jó erőnlétben lévő hölgyek jelentkezését. Hajrá.