Bárány született a sörényes juhoknál a budapesti állatkertben

2010.02.06. 15:15 Módosítva: 2010.02.06. 15:28
Fotó: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állat- és Növénykert
Fotó: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állat- és Növénykert

A Nagyszikla oldalában élő, akrobatikus sziklamászó képességeikről ismert patások csapatában hosszú évek óta először volt szaporulat. Ennek legfőbb oka az, hogy a Nagyszikla néhány évvel ezelőtti átépítésekor a sörényes juhok ideiglenesen más állatkertekben vendégeskedtek, és a felújítás utáni csapathoz csak tavaly májusban sikerült egy megfelelő korú kost szerezni. A bárány január 15-én született, így az állatkerti szakemberek az első hetekben kissé aggódtak az apróság miatt, hiszen az utódok világrajövetelére a sörényes juhoknál általában később, a tavaszi hónapokban kerül sor - tudtuk meg a Fővárosi Állat- és Növénykert közleményéből. Bár az ellést ez esetben épp az év leghidegebb szakaszára sikerült időzíteni, szerencsére ebből nem lett probléma, mert a kicsi kifejezetten egészségesnek és életerősnek bizonyult. Egyébként már a szarva is elkezdett nőni, és természetesen a keskeny sziklapárkányokon is olyan ügyesen mozog, mint a kifejlett állatok. Nevet eddig még nem kapott, mi több, jelenleg a csapat többi tagja is névadásra vár.

Az Észak-Afrikában őshonos sörényes juhok a természetben rendszerint október és november hónapokban párzanak, így az öthónapos vemhesség elteltével a bárányok február, március és április hónapokban jönnek világra. Az állatkerti állományok születési adatai alapján ugyancsak azt lehet mondani, hogy a tavaszi ellések a leggyakoribbak, noha egyes állatkertekben – például Abu-Dzabiban – a sörényes juhok körében a januári ellések a legjellemzőbbek. Budapesten azonban a januári ellés nem túl gyakori, ezért számít tehát ritka esetnek, hogy a sörényes juh bárányok már életük első napjaiban megismerkedjenek a hóval is. Jóllehet a sörényes juhok mediterrán, illetve félsivatagi-sivatagi élőhelyeken őshonosak, a tapasztalatok szerint a mi éghajlatunkon nem szorulnak folyamatosan fűtött istállóra. Ennek részben az is az oka, hogy ezeknek az állatoknak a hideget a természetben is jól kell tűrniük, hiszen a sivatagokban éjszaka csontig hatoló a hideg.

Fotó: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állat- és Növénykert
Fotó: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állat- és Növénykert