Csak Duck Man néven emlegetik a washingtoni Spokane-ban a 44 éves Joel Armstrongot, aki pár éve emeleti irodája ablakából arra lett figyelmes, hogy egy nőstény vadkacsa az ablaka elé fészkelt. A 4 és fél méteres magasság valóban jó választás lehet, ha arról van szó, hogyan védjük meg az almot a ragadozóktól, van azonban egy óriási hátulütője: hogyan jutnak el belőle a kikelt, repülésre még képtelen kiskacsák a tóig? A kérdés Armstrong fejében is felmerült, ezért nagy figyelemmel követte a tojások kikelését, hogy megpróbáljon segíteni a családnak, és azóta is minden évben rohan, és puszta kézzel kapkodja el a kiugráló kiskacsákat. Alább egy videó a tavalyi akcióról:
"Amikor látom, hogy az utolsó tojás is kikelt, tudom, hogy 24 órán belül elhagyják a fészket. Amikor pedig észreveszem, hogy a kacsamama elkezd lefele nézelődni, azonnal lerohanok az utcára, mert tudom, hogy ugrani fog, és aztán hápogva bátorítja majd a kicsiket is ugrásra, ők pedig habozás nélkül követik. A neheze akkor jön, amikor ketten egyszerre is ugranak, de szerencsére mindkét kezem egyformán használom, úgyhogy ilyenkor volt, hogy egyiket az egyikkel, másikat a másikkal kaptam el" - mesélte el műhelytitkait a Daily Telegraphnak.
A férfi elismeri, hogy valószínűleg az átlagnál jobb a koordinációs képessége, de tény, hogy már volt is alkalma gyakorolni a kiskacsa-elkapást, ezt a mutatványt ugyanis 2007 óta játssza: minden évben van egy alom az irodája ablakában, akiket hasonlóképp segít a földre. Mint mondja, nem tudja, ugyanaz a nőstény jár-e vissza minden évben, mert hát "mind olyan egyformák", de a három év alatt 26 kiskacsát sikerült megmentenie. Az idei almot június közepe óta tartotta szemmel, és a múlt héten sikerült mind az öt kiskacsát a már bevált módszerrel épségben földre juttatni és a közeli tóhoz kísérni.