Mentes vagy savas vizet kértek? – kérdezte a Lunch Beat Budapestre érkezőket két hosztesz az egyik XIII. kerületi irodaház udvarában. Budapesten június 28-án rendezték meg a Stockholmban, Berlinben és Hamburgban igen népszerű diszkót, két évvel azután, hogy a mozgalom elindult egy stockholmi garázsból. A nemzetközi mozgalom, a Lunch Beat egy rövid buli ebédidőben, dj-vel, füstgéppel, táncikáló hivatalnokokkal.
Pia nincs, és tilos is inni, van viszont belépő, aminek az áráért (850 Ft) szendvicset és vizet kaptak a munkaidőben bulizni vágyók. A szigorúan egyórás partyt a Facebookon hirdették csak, a szervezőnek legalább 150-en jelezték szóban, hogy ebédidőben kicsit lépegetnének, a Facebookon ennél is többen. "A nyár nem a legjobb erre, azt mondták, mi igyekeztünk azért" – mondta a Velvetnek a Lunch Beat szervezője, miközben az utcán várta a vendégeket. Délben stilszerűen felcsendült a hangfalakból a déli harangszó, de mielőtt még a rántott hús és a húsleves illatára gondolhatott volna az ember, azonnal elkezdődött a buli, a zenét a Dub Spencer & Trance Hill adta. Dél után pár perccel még mindig több kamerást lehetett látni, mint lazuló irodistát, a bulizók majszolgatták az udvaron szendvicseiket, belépőkártyákkal a nyakukban. Aztán valaki elkezdett táncolni negyed 1 körül, és hamarosan körülbelül mind a jelenlévő húsz fő szeletelt, lépegetett, úszott a levegőben – a hangulat a fesztiválok semmittevő délutánjait idézte, szinte már hiányoztak az őrült, francia tecktonikosok.
Az irodaházban dolgozóknak, mint például a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége, nem volt kifogásuk a buli ellen, elvégre is csak ebédidőről van szó, szigorúan déltől egyig. Az irodaházba érkező pizzafutár rezzenéstelen arccal végezte a dolgát, ahogy azok is, akik az irodaházban dolgoztak a hangos zene ellenére. Fél egy körül táncoltak a legtöbben, háromnegyed 1-kor pedig már csak nyolcan táncikáltak. Végül tapssal zárult a buli, és valóban vége lett a bulinak az ebédidő végére.