A Lánchíd alatti biciklis, gyalogos alagút száraz idő esetén is tartogat meglepetéseket, mert egy nagy kanyar kellős közepén van, egyik oldalról sem lehet rendesen belátni, gyakoriak a csengetések, félreszökkenések, megcsúszó kerekek, ahogy a biciklisták és a gyalogosok az alagút félhomályában összetalálkoznak Árvíz idején viszont még érdekesebbé válik a dolog. Pénteken dél körülre emelkedett meg annyira a Duna, hogy átcsapott a Lánchíd lábánál lévő köveken, szép lassan eláztatva az egész alagutat. Bő félóra alatt alakult ki egy akkora tócsa, ami a száraz lábat preferáló gyalogosoknak mindenképpen kihívást jelentett, mert csak az alagút kijáratának szélén tipegve lehetett lábáztatás nélkül átkelni. A biciklisták viszont vérmérséklettől függően áthajtottak a nagy, és meglepően mély tócsán. Volt, aki felkapta a lábait, olyan is, aki szinte fékezés nélkül húzott át rajta, illetve volt néhány figura, akik annyira féltették a kerékpárjukat, hogy inkább a vállukra kapták, és átsétáltak a hatalmas tócsán, nehogy vizes legyen a bicikli.