Pécsi Ildikónak a mai napig nem jöttek teljesen rendbe azok a sérülései, amiket még 2004-es autóbalesetében szenvedett: akkor eltörte a szeméremcsontját, súlyosan beverte a fejét, és a vádliján is lett egy ronda vágás. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő azóta küzd a hatásokkal: "Most voltam Sátoraljaújhelyen, ahol egy másfél órás műsorom volt Szűcs Istvánnal. Hosszú volt az út, úgy kellett kihúzni a kocsiból, de aztán megújultam. Ezért nagyon jó ez a szakma. Nem akarok botot használni. Ha az ember nem ismert, a bottal semmi gond nincsen. Ha viszont én megyek el valahová két botra támaszkodva, akkor a piacon is arról szól az élet, hogy milyen rosszul vagyok, és hogy hamarosan biztosan nagy bajom lesz. Pedig állítom, hogy nem! Felállásnál persze kell, hogy fogja valaki a kezem, és hogy egy darabig egy helyben álljak, különben gyorsan elesem" – mondta a Blikknek Pécsi, aki már a végről is szokott gondolkozni. "Mindent a szüleimnek köszönhetek, azt is, hogy természetesnek veszem a halált, de hiszem, hogy van mennyország. Így aztán eszembe sem jut az elmúlás. Nem tanítottak meg félni, amikor a második világháborúban bombáztak, édesanyámék akkor is lepedőt tartottak felém, és eljátszottuk, hogy én vagyok a királylány, úgy szaladtunk. Nagyon szép volt, legalábbis úgy láttam, hiszen a katonák még tűzijátékot is csináltak nekünk. Tudom, hogy van folytatás, ebben hiszek, régebben rendszeresen jártam templomba. Főleg ha a Fradiért vagy a válogatottért kellett imádkozni" – vázolta fel elképzeléseit a 63 éves Pécsi Ildikó.