Nyáry Krisztián történész, aki Facebook bejegyzései tettek ismertté, a híres művészek élettörténtét kutatja. Két könyve is megjelent a témában, mely szinte már bulvárosan tálalja a korabeli drámákat, szerelmi kalandokat és egyéb furcsaságokat. A történész különleges papírra bukkant az Egyesült Államok Bevándorlási Hivatalának archívumában -osztotta meg Facebook oldalán.

Az általa fellelt papír az S.S Constitution óceánjáró utaslistáját tartalmazza, rajta három magyar névvel: Márai Sándor, Márai Lola és fogadott fiuk, János szerepel rajta. Érdekes, hogy míg az író olasz állampolgárként van bejegyezve, felesége és gyermeke hontalanként szerepel a listán. A hajó 1952. április 12-én indult Nápolyból, és kilenc nap alatt ért New Yorkba.Márai 1900 április 11-én született Kassán, ősei szászok. Apja, dr Grosschmid Géza királyi közjegyző, és a kassai jogászkamara elnöke volt. A jó polgári neveltetést kapott Márai több rokona is jogtudós volt, így mondhatni egyenes út vezetett a jogi karra. A premonterieknél tanult, de egy apró botlás miatt szülei a  Budapesti II. Kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba "száműzték". Már kamaszként álnéven pályázatokat ír, publikál, a családi szájhagyomány szerint pont azért álnéven, hogy ne hozzon szégyent bohó elgondolásaival a családra. 

1918-ban költözött Budapestre, a joggal szakított, és a bölcsészkaron tanult tovább, ezzel párhuzamosan pedig megjelent első verseskötete. Emlékkönyv címmel amely még Kosztolányi tetszését is elnyerte. Elég hamar kommunista lett, a Tanácsköztársaság bukása után a család úgy döntött elhagyja az országot. Lipcsébe költöztek, majd onnan Berlinbe, ahol több lapnak is szerzője lett. Persze a szerelem sem maradt el, megismerte Matzner Ilonát (Lola), akivel egész életét leélte. 1923-ig maradt Németországban. Felesége kikeresztelkedett zsidó, akit házasságkötésük után 13 évvel katolikus szertartás szerint is feleségül vett. Németország után Párizsba költözött a család, 

1928-ban azonban hazatértek Budapestre. Márai persze nem volt szentéletű, Mezey Mária színésznővel a negyvenes évek elején lett kapcsolata, melyet a Sírály című regényben írt meg. A regényt sokáig fikciónak tartották, ám 2011-ben előkerültek a színésznő levelei, melyből kiderült a viszony.  

Eközben kitört a háború, 1944-ben Leányfalura költöztek. Itt találkozott először Jánossal ( leendő fiával) , aki három éves volt ekkor. Apósa ekkora már a kassai gettóba került, és bár ki akarták szabadítani, a segítség elkésett. A papát Lengyelországba deportálták, és bár közben többen felajánlották az írónak, hogy kijuttatják az országból, ő ebbe nem egyezett bele. Végül mégis a kivándorlás mellett döntöttek (hisz vajmi keveset számított, hogy neje átkeresztelkedett), útjuk előtt örökbe fogadták Jánost, majd Svájc felé vették az irányt, de majd két hónap után inkább Nápoly lett a végcél. 

Útjuk előtt Jánoskát örökbe fogadták. Először Svájcba mentek, egy értelmiségi találkozó végett, de végül Nápolyban kötöttek ki. Márai végig attól rettegett, hogy kitör a harmadik világháború A

Emigrációjuk legszebb időszakának tartották a nápolyi öt évet, Márai mégis úgy érezte el kell hagyniuk Európát: „Az én elmenetelemnek innen egyetlen igazi értelme van: ki kell lépnünk az emigráció státusából. Akármilyen angyaliak itt hozzám, az igazság mégis az, hogy rendőri felügyelet alatt éldegélő hontalan vagyok. Ez a felügyelet nem lehet tapintatosabb, emberibb, mint amilyen, de mégis az. És ez az állapot nem jövő a kisgyereknek. Változtatni itt nem tudok rajta.”
Végül a család elhagyja Olaszországot, és az óceánjáró fedélzetén New Yorkba távoznak. És itt kerül elő Nyáry Krisztián, és az ő lelete. 

Az író nem bírta megszokni az emigrációt, mégis kitartott az Egyesült Államok mellett. Felesége 1986-ben meghalt, ezt végképp nem bírta feldolgozni, és 1989-ben öngyilkos lett.