Amennyiben mostanában belépett a Facebook-fiókjába, azt tapasztalhatta, hogy mindenki verseket posztolgat, mert „Szabó Balázs néhány éve mini kulturális forradalmat hirdetett a Facebook-oldalán”. (Az illető úr kilétéről itt tájékozódhat, nem, nem a zenészről van szó, hanem egy világutazó tanárról, aki szerint „csoda a magyar költészet!”.) Alighanem ezzel függ össze, hogy a legtöbben mostanában (= posztunk írásának, élesedésének időpontjában) versekre keresnek a Google-ön , amint azt az alábbi képre kattintva is láthatja. (Attól megnő.)
Update: az eddig született Facebook-kommentekre reagálva jónak látjuk jelezni: tehát nem költők nevére, vagy konkrét versek címére kerestek a legtöbben, hanem csak úgy, versekre.
Értelmezhetjük ezt rosszhiszeműen, vagyis hogy a posztolgatásba bekapcsolódott magyaroknak lövésük sincs egyetlen magyar versről vagy költőről sem, mégis szeretnének olvasottságukkal hencegni, és sirathatjuk magunkat őszintén, jajongó busongással, ontva monoton bút konokon és fájón. Vagy örülhetünk neki, mert a mini kulturális forradalom meghozta hatását, és minden magyar ráröppent a keresőre, hogy újabb és újabb versekkel töltekezzék, míg a szemen keresztül életük lassan megmérgeződik.
Azon mondjuk őszintén csodálkozunk, hogy ebben a formában még nem találkoztunk a játékkal.
Ezen viszont egyáltalán nem csodálkozunk.
Na de mit gondol ön?
Na?