Amikor megkerestek, megmondom őszintén, az első gondolatom az volt, hogy én egyszer már írtam naplót 1987-ben, amikor a 168 óra riportere voltam. Azért írtam naplót mert tudtam, hogy nyilvánosságra kerül. Pedig a napló lényege az intimitás. Naplót magának ír az ember. Nemrég Thomas Mann naplóját lapozgattam, és ő például halála előtt megsemmisítette azokat a bejegyzéseket, amik a homoszexualitására vonatkoztak. Ezért aztán nem is nagyon hiszek az olyan naplóírásban, ami a nyilvánosságnak szól. A napló attól napló, hogy azt senki ne olvassa el, vagy csak az illető halála után harminc évvel. Márai naplója azért nem jó hasonlat, mert ő a naplóírást műfajként használta. Tehát tulajdonképpen publicisztikákat írt, vagy jegyzeteket, napról-napra. Na most, mikor maguk megkerestek, az első problémám az volt, hogy egy csomó mindenről van véleményem, de ki a fene kíváncsi az én véleményemre? Havas azt gondolja… És? Havasnak ez a véleménye… És? Ki nem szarja le?

Egy csomószor előfordul családi körben is, hogy egyszer csak azt mondom, hogy “erről az a véleményem…”, és akkor azt mondja a feleségem, a lányom, bárki, hogy és? ki a faszt érdekel, hogy neked mi a véleményed? Pláne akkor, ha valakiről rosszat mondok. Itt is az a probléma, hogyha valakiről mondanék valamit, mondjuk azt, hogy Csisztu Zsuzsa teje elapadt, akkor a feleségem egyből rám szólna, hogy mit foglalkozol te azzal, hogy a Csisztu Zsuzsa azt nyilatkozta, elapadt a teje. Erre hiába mondanám, hogy ez egy magánügy, és erről nem szeretek olvasni se, mert mi közöm nekem Csisztu Zsuszsa tejéhez? Vagy, hogy Kaszala… azt se tudom mi a keresztneve… Kaszala asszony több magzatot elveszített, mert felidegesítette Csisztu. Ezekhez nekem az ég világon semmi közöm nincs, de attól még lehet véleményem. A feleségem viszont egyáltalán nem kíváncsi a véleményemre, mert fölidegesíti, ha elmondom. Gyakorlatilag arról van szó, hogy arra vagyok dresszírozva otthon, hogy csak akkor szólaljak meg, ha kérdeznek. Ezért mondtam maguknak azt, hogy nekem nem nagyon megy az, hogy magamtól csak úgy megszólalok.

Akkor tudok véleményt mondani, ha kérdeznek. Tehát most Konyovics kisasszony az, aki a Velvet részéről fel lett jogosítva, hogy engem kérdezzen. De ha nem kérdez, én nem mondok semmit. Most is csak azért kezdtem beszélni, mert hogy ugye ezért fizetnek.

Tehát csak arra válaszol, amit kérdezek?

Ettől még eszembe juthat valami. Majd megsúgom magának, hogy miről kérdezzen. Mert sok mindenről van véleményem. Ha most például nincs ez az alkalom, akkor nem tudtam volna szóba hozni, hogy Csisztu Zsuzsának elapadt a teje és Kaszala asszonyság pedig magzatokat veszített az izgalom miatt. Nem beszélve arról, hogy Bochkor Gábor is kénytelen megszólalni. Például erről is van véleményem, de mivel nem kérdez, nem mondok semmit.

Pedig szívesen megkérdezem. Mi a véleménye Bochkor Gábor aktuális bulvárszerepléséről?

Én nagyon szeretem a Gábort. De tényleg. Alig látom, tehát nagyon szeretem. De ha találkozunk, mindig jókat mosolygunk egymásra. Hát, hogy mibe keveredett! Most komolyan! Megmondom őszintén, hogy Gáspárék válása rázott meg ennyire, minthogy Bochkorék nem tudnak külföldre utazni, mert nincs útlevele a gyereknek . Szóval Gáspárék és Bochkorék problémája: ez a kettő dúlt fel. Az olyan emberi, hogy a Bochkor megsajnálta azt a csúnya első férjet. Megkönnyeztem. Különösen azt, hogy ebbe a helyzetbe került a Bochkor, pedig ő annyira nem akar nyilatkozni, és mégis mindennap mond valamit. Például bennem ezt elfojtották. Engem a feleségem ezért nagyon lebaszna. Nem is ajánlanám a Bochkornak, hogy az feleségem férje legyen, merthogy nálunk aztán kuss van. A feleségem még soha nem szerepelt egyik újságban sem, és családi ügyekről nem is beszélhetek. Nem is teszem. Próbálok egyébként beszélni. Otthon. De ott se engedik. Ezért a Bochkort például irigylem. Nem is tudom, hogy milyen érzés ilyen szabadnak lenni. Egyet viszont nem értek. Én például egyáltalán nem nyilatkozom, se a Blikknek, se a Bors című lapnak, pedig nagyon színvonalasak. Tényleg. És mégis most látom, hogy a celebritások között a harmadik vagyok a Velveten. Talán ha a feleségem engedne nyilatkozni, mint a Bochkornak engedik, akkor első is lehetnék. Nem könnyű egyébként, mert hogy Gáspár úr az első. De szerintem a feleségem miatt vagyok csak harmadik. A kurva életbe. Lehet, hogy el is válok. Tényleg. Jó a Gábornak, mert ő megfogadta, hogy nem beszél és valami mégis hajtja. Ja, és én szeretem egyébként. Tényleg. Maradjunk annyiban, hogy drukkolok, hogy a Gábor ezt valahogy átvészelje. Szóval holnap is veszek újságot, hogy megtudjam hol tart a dolog, és remélem Csisztunak addigra megjön a teje.