Számos hozzászólás érkezett az első bejegyzéseire. Mit gondol róluk?
Egy baromi érdekes hozzászólás volt. Szatoricsi arról beszélt, hogy boldogtalan vagyok, és nem a külvilággal kellene foglalkoznom. Azt végiggondolni, hogy mitől boldogtalan az ember, merthogy kétségkívül az, az nehézkes dolog. Nem tudom mi a boldogság, meg mi a boldogtalanság. Nem tudom. Szerintem ez közérzet kérdése, nekem meg rossz a közérzetem. Kik lehetnek manapság boldogok? Például az Energolosok. Tizenegy év után megúszták ezt a dolgot. Az ember agya megáll.
Egyetért azzal, hogy a külvilág kizárásával boldog lehet az ember?
Van-e olyan hely a világon, ahol az ember a külvilágot kizárhatná és azt mondhatná, hogy ő boldog? Nem hiszem, hogy ennek így volna értelme. A másik kérdés, hogy lehetne-e másképp? Nem tudom. Volt egy puritán Kádár-rendszer és most jött egy másik világ. Van egy olyan legenda, hogy Kádárt meghívta Czinege Lajos honvédelmi miniszter a villája avatójára, amit katonák építettek. Kádár meglátta, sarkon fordult és elment. Ilyen volt a Kádár-rendszer. Persze hamis volt és álságos, de azt se szabad elfelejteni, hogy amikor 1980 elején a Jaruzelski katonai puccsot hajtott végre (most ugye azt mondja, hogy azért tette, hogy megelőzze a szovjet bevonulást), akkor nem csak a szolidaritás aktivistáit vették őrizetbe a deszeantosok, és nem csak őket internálták, hanem a vajdasági párttitkároknak legalább kétharmadát, meg egy csomó pártfunkcionáriust, aki korruptak voltak. Ezt mostanában nem szokták emlegetni, de én emlékszem.
A Kádár-rendszer egy egalitárius dolog volt, nem voltak nagy társadalmi különbségek. Persze volt egy szűk elit és voltak leszakadók, de azért az emberek nagy többsége, középen, ugyanolyan szarul érezte magát. Most a vita arról szól, hogy milyen alapon épített uszodát Gyurcsány Ferenc, milyen alapon építkezik Kóka János, és egyáltalán milyen alapon van bátorsága valakinek gazdagnak lenni. Ez azért borzasztóan furcsa, mert tömve vannak a bevásárlóközpontok, rengeteg a mobilszolgáltatók éves bevétele, és érdemes megnézni, hogy egy charter gépre kik szállnak fel, és hova utaznak nyaralni. El lehet gondolkozni, hogy tényleg Kóka és a Pozsonyi úti hajléktalan között kell-e a különbséget keresni.
Létezik olyan hely, ahol jól érezné magát?
Nem tudom hol lehetne jó. Amerikában nyilván azon törném az agyam, hogy Irakban kell-e maradni vagy nem. Oroszországban piszkosul aggódnék, hogy Putyin után nem jön-e az anarchia. Romániában azon gondolkozik az emberek többsége, hogy menjen Spanyolországba epret szedni vagy ne menjen. Az eszkimók teljesen ki vannak idegileg, mert nem engedik őket fókára vadászni, ezért aztán nem is mozognak, ehelyett isznak és nemi betegek lesznek a kocsmában. Piára és nőkre költik a munkanélküli segélyt. Nem tudom, hova lenne jó menni. Jobban belegondolva boldog is vagyok Magyarországon. Nincs több millió magyar külföldön, mert akkor ki lenne itthon. Ezt nem engedhetnénk meg magunknak. Nem fontos kérdés az, hogy Gyurcsány után jön-e az anarchia. Így is benne vagyunk.