Miután APEH-alkalmazott is olvashat újságot, nyilván nem mondom meg a pontos összeget, de közel sem ennyit vett fel. Egyébként én is olvastam ezt a cikket, amelyben a szerző azt a kérdést teszi fel, hogy „Buta szőke, vagy okos üzletasszony?” Ez jó kérdés, csak éppen megválaszolhatatlan. Anna egyáltalán nem buta, viszont nem is okos. Hát akkor mi? Azt hiszem, ő nem mérhető az átlagemberhez. Egy sajátos világban él, egy sajátos értékrend szerint. Ő gonosznak tartja magát és tényleg az. Gátlástalanul tud hazudni, nemcsak másoknak, de magának is. Miközben az akaratereje a nullával egyenlő – főleg ha a kokainról van szó – hihetetlenül módszeres és elszánt tud lenni, ha pénzt akar szerezni.
Hogy milyen üzletasszony? Semmilyen. Legfeljebb magát árulta eddig, soha semmilyen vállalkozásba nem kezdett bele. Ezt a szülei is tudják, ezért Annának a lakásán csak haszonélvezete van, mert a szülei joggal tartottak attól, hogy egy rossz pillanatában eladja. Egyébként aggódom érte. Kedd éjszaka tizenhárom nem fogadott hívásom volt tőle, másnap reggel könyörgött, hogy feljöhessen hozzám beszélgetni, de aznap tanítottam Szegeden. Később hiába hívtam, nem veszi fel a telefont. Remélem nincs baja.
Mit akarhatott?
Iszonyúan pörgött, hallgatóságra vágyott. Szerda reggel azt mondta, hogy éjszaka taxisokat fizetett meg csak azért, hogy meghallgassák.
Amikor korábban Annával kapcsolatban szóba került a kábítószer, akkor mindig igyekezett nagyon óvatosan fogalmazni. Védeni akarja?
Persze. Sokan nem értik, de mégiscsak valamiféle felelősséget érzek iránta. Nem arról van szó, hogy megszerettem volna, vagy hogy elfogadnám az ő életmódját, erről szó sincs, de ha hív, mégsem teszem le a telefont. Most, hogy eltűnt megint pár napja, természetesen az is idegesít. Összefoglalva: az is idegesít, ha hív, az is, ha nem.
Most már nem bűncselekmény a kábítószerfogyasztás, tehát önmagában az a tény, hogy elmondom a tapasztalataimat, az még nem feljelentés… de azért mégiscsak kínos, mármint az, hogy Anna visszaesett. Erre ő azt mondja, hogy kokain nélkül nem bírja ki. Mármint azt nem bírja ki, hogy ilyenkor bezárkózik, nem mozdul ki az elsötétített lakásból, gyakorlatilag gondolattalan, érzéketlen bábbá válik. Kokainnal viszont már más számára a világ. Ilyenkor minden érdekli, beszél, barátkozik és amihez nagyon ért, gyűjti az élményeket, figyeli az embereket, kinyílik, kommunikál.
Nehogy azt higgyék persze, hogy reklámot csinálok a kokainnak, erről szó sincs, én éppen a függőségről beszélek, ami maga a tragédia, legalábbis Anna esetében. Akik már látták őt, csak a kiglancolt, kisminkelt, feltuningolt Annát látták, én viszont láttam smink nélkül, taknyosan, összeesve is. Aggódom érte, de már neki is megmondtam, hogy segítséget csak önmagától várhat, tőlem legfeljebb egy együttérzést.
Állítólag az internetre felkerült a Méhkirálynő teljes szövege. Zavarja?
Nem nagyon. Szerintem, aki monitorról olvas könyvet, az nem normális. Egyáltalán nem féltem a nyomtatott könyvet az internettől. Elég nehézkes fürdőkádban laptopról olvasni, de még ágyban se könnyű. Azt hiszem, a könyveket és az írókat nem fenyegeti az a veszély, mint a lemezeket, CD-ket, illetve a zeneszerzőket. Aki letölti magának a Háború és Békét, annak ezúton kívánok hosszú életet. Én majd akkor állok át a papírról a szoftverre, ha az utóbbit lapozgatni lehet.