Persze. Azért hívták meg a műsorba. Egyébként nincs szó valamilyen szoros barátságról, inkább jó ismerősök vagyunk. Néhányszor együtt utaztunk külföldre, leginkább januárban, valahová a trópusokra. Színpadon soha nem léptünk föl együtt, ami nem csoda, mert a show businesshez nem sok közöm van. Ami Janit illeti: jó fej!
Televíziós munkái során szövődtek mély barátságok?
Igazából én a rádióban kezdtem 1979-ben, a tévé valamikor a nyolcvanas évek közepén került szóba. Elég sokszor elmondtam már, hogy nem vagyok barátkozós típus. Engem a kollégáimhoz mindig a munka hozott közel. Ilyen társam volt például a Forró. Rengetegen gondolták, hogy barátok vagyunk, holott erről szó sincs. A magánéletben minimális volt a kapcsolatom, érdekes, hogy az utóbbi időben inkább előfordult, hogy felhívtuk egymást azzal, hogy „na, mi újság?” Azelőtt erre nem is volt példa.
Ami a tévét illeti, talán a Bajor volt az, akivel közel kerültünk egymáshoz. Az egész azzal kezdődött, hogy állandóan piszkálta a Csiszárt és ez bosszantott. Jenő védelmében elkezdtem cikizni a „kicsi huszár”-t, aki ehhez nagyon jó partner volt. Amikor nem sokkal a műsor bemutatkozását követően meghívott a születésnapi bulijára és én el is mentem, ő meglepődött és egy kicsit meg is hatódott, aztán családilag is összejöttünk, és ez a kapcsolat a mai napig tart. Az alapja azt hiszem az, hogy két nagyon különböző ember talán jobban érdeklődik a másik iránt, ha az a másik valami újdonságot jelent a számára. Ezt persze nem feltétlenül intellektuális érdeklődést jelent, mert ebbe bőven belefér a hajnalig tartó pókerparti, vagy közös utazás, valahova a karibi térségbe.