Kezdjük azzal, hogy örülök. Folytassuk azzal, hogy én is olvastam ezt a hírt és megjegyeztem egy mondatot, így szól: „A romák ezúttal meszeltek.” Óriási, nem? Az újságírónak ebben a mondatában minden benne van, ami a magyarországi romák helyzetét jelenti. Vizsgáljuk meg közelebbről. Ugye azzal kezdődik, hogy „a romák”. Ugye ez azt jelenti, hogy azokról van szó, akik nem tartoznak a többséghez, de a többi kisebbséghez sem. Én például echte kisebbségi vagyok, apai nagypapámat Rokobauer Henriknek, nagymamámat Lindl Karolinának hívták. Ez ugyebár eddig ötven százalékos svábságot jelent. Anyai nagyapám Prazsák István volt, ő szegény valódi tót legény volt amikor megszöktette nagyanyámat, született Papp Erzsébetet. Az eddigi ötven százalék svábhoz tehát jön huszonöt-huszonöt százalék szlovák és magyar, ez azonban nem jelent semmit, mert ha én meszelek, az nem egy hírértékű dolog. Magyarországon a meszelés csak akkor kerül be a hírek közé, ha „a romák ezúttal meszelnek”. A magyar, a sváb, a zsidó, a szlovák meg a román titokban meszel.
Mi baja az „ezúttal meszelnek”-kel?
Azzal semmi. Az újságíró nyilván arra célzott, hogy egyébként mással vannak elfoglalva. A szabadidejükben leggyakrabban lincselnek, kábelt lopnak egészen addig, ameddig az áram agyon nem csapja őket, illegálisan fát termelnek ki, amíg az őr agyon nem lövi őket, azon kívül csoportosan garázdálkodnak. Természetesen nem a romák garázdálkodnak csoportosan, hanem a „nagy családok”. Tudja, ezt akkor szokták írni, amikor azzal kezdődik a perpatvar, hogy ketten összeszólalkoznak, aztán dulakodnak és akkor előkerült a két „nagy család”. De nemcsak ők kerülnek elő, hanem a kapák, a fejszék, a furkósbotok, sőt, haladva a korral, a baseballütők is. A néhány életveszélyes, súlyos, valamint nyolc napon túl gyógyuló sérülést követően megérkezik a rendőrség, a rend helyreáll és néhány jogvédő aztán kikéri a közösség nevében, hogy cigányokról számol be a sajtó. Ez persze mosolyogtató, mert ha mi ketten kezdenénk dulakodni, kíváncsi vagyok mennyi idő alatt lehetne összegyűjteni a mi nagy családjainkat. Én mondjuk a huszonvalahány unokatestvéremet kapával, kaszával együtt legjobb esetben is egy hét alatt tudnám összegyűjteni, de gondolom magának se volna könnyebb. Ezt a jelenséget – félretéve az iróniát – intézzük el azzal, hogy nem más, mint gettósodás.
Nem értem pontosan, hogy akkor most mit is gondol a szolnoki romák ügyéről?
Komolyra fordítva a szót, itt az öngondoskodás a lényeg. A többség ugyanis állandóan azt kéri számon a romáktól, hogy akkor jogos az igényük az állami vagy többségi segítségre, ha már próbáltak önmagukon segíteni. Az átlag magyar a „tisztes szegénységet” állítja szembe a romák mentalitásával. Szolnokon most eltakarították a szemetet, megszabadultak a csótányoktól és a patkányoktól, óriási dolog! Az is fontos, hogy ehhez segítséget kaptak az önkormányzattól és a helyi vállalkozóktól. Örülök azért is, mert Szolnokon, a Motor úti cigánytelepen, mostantól kezdve talán rendszeresen mosdatják a gyerekeket. A gyerekeken múlik minden. Tiszta környezetben, tiszta a gyerek. A teste és a lelke is. Az olaszliszkai tragédia kulcsa is ez. Ahol nincs tisztaság testben és lélekben, ott teret kap az agresszió. Szolnokon már csak egy teendő van, vigyázni kell a tisztaságra.