Kicsit zavarba hozott, mert nem igazán az én műfajom, hogy ilyesfajta vádakra reagáljak. Ha már egyszer elvállaltam, hogy válaszolok a kérdéseire, hát legyen. Az biztos, hogy utoljára foglalkozom ezzel a Heti Hetes témával, többet akkor sem húznak ki belőlem, ha az ENSZ Közgyűlés tűzi napirendre.
A történet a következő: Ónodi György azzal hívott fel, hogy szeretne az irodájában beszélni velem arról, milyen feltételek mellett mehetnék vissza a műsorba. Ez néhány nappal azután volt, hogy lekerültem a TV2 képernyőjéről. Sürgős volt neki a megbeszélés, ezért elindultam hozzá. Az érdekes az, hogy nem egyedül, mert éppen nálam volt Kelemen Anna, meg egy menedzser, aki arról tárgyalt velünk, hogyan lehetne színpadra átültetni a könyvet. Úgyhogy ők velem jöttek, hogy a kocsiban folytassuk a megbeszélést és kint vártak körülbelül negyedórát, amíg bent voltam Ónodinál. Ónodi korrekten megmondta, hogy pusztán azért, mert én visszajövök, méltatlan volna Alföldi Róbertet és Hajós Andrást elküldeni, ezért azt találta ki, hogy üljek az első sorba. Azt mondta, óriási durranás lesz, mert a többiek se tudnak róla és egyébként is csináltunk már ilyet. Aztán felhívta Kolosi Pétert, a programigazgatót, hogy felemelik-e a produkciónak járó összeget. Kolosi azt mondta, hogy igen. Ónodi utoljára két-három hete hívott, ami azért érdekes, mert ha vállalom, péntek este ott lettem volna a Heti Hetes felvételén, de mert nem vállaltam, hát nem voltam ott. Kolosi Péter aztán vasárnap nyilatkozta azt, hogy ők nem is hívtak, csak én szeretnék menni. Na már most, ami Kolosit illeti, ő ahhoz a kisebbséghez tartozik, amelynek sajátos lélektanához én nem akarok hozzászólni. Ónodit, szegényt nyilván megzsarolták és ő teljesített, sajnos színvonaltalanul. Hát, ennyi.
Miért nem vállalta el?
Én már háromszor vagy négyszer eljöttem a Heti Hetesből és mindig visszahívtak, illetve egyszer az Árpa rúgott ki, mert öt percig feltűntem a Big Brotherben. Akkor is az volt, hogy a RTL vezetése egy emberként állt ki amellett, hogy „árulásom” miatt nincs helyem az RTL képernyőjén, aztán mégiscsak visszakönyörögtek. Szóval, elég volt már a cirkuszból. De azért nem elsősorban azért mondtam le a szereplést, hanem azért, mert egyszer jópofa volt, hogy váratlanul megjelenek az első sorban és onnan beszólok a többieknek, de ebből rendszert csinálni szerintem nem lett volna érdemes. Ilyen egyszerű.
Mi a helyzet Fábry nyilatkozatával? Szombaton láthatták a nézők azt a felvételt, amelyet egy konferencián rögzítettek, és amelyben Fábry tart előadást. Egyebek közt olyanokat mondott, hogy Göncz Árpád és Konrád György besúgó volt, Fenyő és Várszegi meg az MSZP pénztárnoka. Szóba kerültek még sokan és egy mondat, vagy talán kettő Önnek is jutott. Fábry szerint Ön lop.
Tényleg előkelő társaságba kerültem, csak azt nem tudom miért. Egy szerző, aki lehet író vagy újságíró, általában szöveget szokott lopni és nem autót, vagy almát. Na most, engem még soha nem gyanúsított meg azzal, még Fábry se, hogy bármit loptam volna. Egyszerűen nem tudom, hogy miről beszél ez az ember. Csak találgatni tudok, mi hajtja.
Fábry érdekes figura. Minden sértő szándék nélkül mondom, hogy pszichiátriai eset. Akarva, akaratlanul bele-belebotlok a baromságaiba. Mielőtt kettőnk kapcsolatáról beszélnék, néhány jellemző példa: A Dunakanyarban van egy kis zöldséges bolt, benne két borzasztó szerény, rendes emberrel, egy hölggyel és az élettársával, vagy talán a férjével. Pár éve bementem a boltba, látom, hogy a hölgy nem érzi túl jól magát. Kérdeztem, hogy mi a baj, erre azt mondta, hogy „Képzelje Havas úr, a Sanyinak muszáj volt megpofoznia a Fábry urat!” Azt történt, hogy Fábry bement vásárolni, válogatott a gyümölcsök között, egyet zacskóba rakott, a másikat a válla fölött kidobta az úttestre. Amikor már tucatnyi alma, narancs hevert az aszfalton, az elképedt eladónő megkérdezte, hogy mégis, mit csinál, Fábry úr? A válasz az volt, hogy mit csinálnék, válogatok. Aztán megérkezett a társ, aki, mint mondtam, férfi, és ő is megkérdezte, hogy mégis mit csinál, Fábry úr? Fábry tovább dobálta a gyümölcsöket, aztán kapott néhány pofont. Azért biztos, hogy igaz a történet, mert az érintettek egyszerű és becsületes emberek, másrészt a környéken, amikor érdeklődtem, akadtak még néhányan, akik lehúztak már néhány pofont a Fábrynak a bunkósága miatt. Mint már említettem, ez az ember pszichiátriai eset.
Na, még egyet: 1999-ben mentem át a királyi tévétől az RTL-hez és promóciós okokból beraktak a Fábry showba. A megadott időpontban megérkeztem a stúdióba, ahol polgárháborús állapotok uralkodtak. A stáb tagjai remegő hangon mondták, hogy vége a világnak, a két fogathajtó világbajnok, a Lázár-testvérek haza akarnak menni. Az történt, hogy lóval, kocsival készült a jelenetére a két világbajnok, amikor megjött Fábry. Egy butykosból a Lázár testvérek pálinkával kínálták, mire ő, egy rakás ember előtt „lebüdösparasztozta” őket. A saját emberei könyörögtek, hogy alázzam le a műsorban ezt az állatot, de megsajnáltam.
Ami a konkrét esetet illeti, Ön mutatta meg azt a bizonyos felvételt az Echo tévéből, amikor azt mondta, hogy Havas Henrik lop. Arról van szó, hogy tulajdonképpen egy történet végére ragasztott oda, amihez gyakorlatilag nem is kapcsolódom. Fábry azon elmélkedett, hogy Esterházy Péter a Harmonia Caelestisbe átemelte Jeles András szövegét, azaz lopott. Jeles ezt megírta, de a szöveget az ÉS nem akarta közölni, stb., stb. Na, és akkor csak úgy odaszúrta, hogy Havas Henrik lop. Aztán úgy folytatta, hogy Havas Henrik is értelmezhetetlen, meg a lopás is értelmezhetetlen. A jelenlévő értelmiségi közönség ezen a kijelentésen kacarászni kezdett, szerintem fogalmuk se volt arról, hogy miről van szó. Mint már írtam, én sem értem, hogy mire célzott. Azt viszont tudom, hogy mi a baja velem.
Tavaly vagy tavalyelőtt a miskolci egyetemen kommunikáció témájú konferenciát tartottak. A rendezvény azzal zárult, hogy Fábry és én közösen tartottunk egy fórumot a diákoknak. Ott előadta a szokásos hülyeségeit arról, hogy miféle maffiamódszerekkel ment végbe a rendszerváltás, hogyan maradtak pozícióban a mocskos kommunisták. Én nem izgattam fel magam, csak elmondtam a diákoknak, hogy érdemes időnként olvasni, momentán Bibót ajánlottam Fábry figyelmébe. Ő Az európai társadalomfejlődés értelme című munkájában már a hetvenes évek elején azt írta, hogy a kommunisták egyik legnagyobb hazugsága az, hogy a hatalomváltás csak vér árán mehet végbe. Az írta, hogy ez nem igaz, az angol példát hozta fel, miszerint az arisztokrácia ki tudott egyezni a nagypolgársággal, és hozzátette, hogy miért ne történhetne meg ez Kelet-Európában is. Csakhogy – hívtam rá föl Fábry figyelmét – Bibó szerint a békés hatalomváltás ára az, hogy a nomenklatúra emberei cserébe átmenthetik pozíciójukat, ahogy manapság mondják, és még talán Fábry is érti, kapcsolati tőkéjüket menthetik át. Ezt az árat fizetjük meg ma. Amikor befejeztem, Fábry vörös fejjel kezdett üvöltözni, hogy ez az egész kiselőadás arra volt jó, hogy őt egy olvasatlan, műveletlen bunkónak állítsam be az egyetemisták előtt. Nem én mondtam, ő mondta, de ebben az egyben egyetértek vele.
Végezetül: Ne felejtse el senki, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy nem én kezdtem, hanem ő.