Már többször kértem a Blikket, hogy ne foglalkozzon velem, de úgy látszik hiába. Ma indult a lapban egy új sorozat: „Sztárok titkai, hogyan indult a karrierjük”. Ennyi baromságot rólam még soha nem hordtak össze!
Első mondat: „Ugyan tizenhat éves korától fizikai munkásként dolgozott Havas Henrik, mindig is tudta, többre hivatott.” A helyzet az, hogy tizennégy éves koromtól a tizennyolcadikig a Kossuth Lajos Gimnáziumba jártam, három nyáron át viszont egy-egy hónapot a csepeli Motoröntvény Gyárban dolgoztam, és az ott keresett pénzen utazgattam a barátaimmal, Lengyelországba, Erdélybe, a bolgár tengerpartra. Fogalmam se volt róla, hogy én „többre vagyok hivatott”.
A Blikk a következőképpen írja le a felvételim történetét: „A vonaton megismerkedtem egy fiúval, aki szintén felvételizni jött és elkezdtünk inni. Aztán Szegeden is folytattuk, hajnalban meg arra ébredtem egy parkban, hogy fázom. A szóbelin a nevemet is alig tudtam megmondani.” A vonaton természetesen nem egy fiúval ismerkedtem meg, hanem egy lánnyal, aki főiskolára jelentkezett. A szegedi éjszakában aztán csináltunk egy-két dolgot, de az ivás, az nem volt napirenden. Éjfél felé, amikor visszamentem a kollégiumba, ott viszont megismerkedtem egy székesfehérvári sráccal, akivel tényleg elindultunk … és nem egy parkban, hanem a szegedi híd alatt ébredtünk föl. A nevemet simán megtudtam mondani, a baj az volt, hogy a Pilsudski féle lengyel politikai rendszert összehasonlítva a Gömbös rezsimmel, más véleménnyel voltam, mint a felvételiztető tanár.
Az egészben nem az a bosszantó, hogy a Blikk már megint hülyeségeket írt, hanem az, hogy már megint elfelejtettek megkérdezni arról, hogy szeretnék-e szerepelni ebben a lapban. Utoljára üzenem: nem szeretnék!
