Véleményem van Csintalan Sándorról is, a Hír Televízióról is, magáról a támadásról is. Amiről viszont nem igazán van kialakult véleményem, az az, hogy kik lehettek a támadók és hát mi lehetett a motiváció. Aztán ami még elgondolkodtató az az, hogy mindez kinek használt.
Azért sejtései biztosan vannak.
Kezdjük a végéről?
Kezdjük.
Kinek is használhat egy ilyen incidens? Csintalan Sándort kizárnám, mert ahhoz, hogy valaki önmagát megveresse, ahhoz azért komoly lelkierő és elszántság kell. Bár azért erre is volt már példa. Amikor a Dunagate című könyvemhez gyűjtöttem anyagot, beszélgettem Végvári őrnaggyal, aki mint emlékezetes, leleplezte az iratmegsemmisítést az Állambiztonsági Szolgálat székházában. Ez a Végvári őrnagy volt a III/III-as szolgálat tisztje az Operaházban. Ő mesélt arról a Kossuth díjas zeneszerzőről, aki minden premierje előtt fenyegető leveleket kapott, ezért attól tartott, hogy elrabolják. Két premier között a kutya se akarta elrabolni szegényt. Na, szóval Csintalan kipipálva.
A szocialisták persze gyanúsak, egyébként nem úgy történik egy ilyen verés megrendelése, hogy összeül az MSZP elnöksége, és hatodik napirendi pontként megtárgyalják az ügyet, aztán meghozzák a döntést: „Az elvtársak egyetértettek abban, hogy volt alelnökünket nyolc nap körüli sérüléseket okozva jól el kell verni.” Egy rendőrtiszt a Fenyő gyilkosság kapcsán mondta nekem, hogy az ilyen akciók általában úgy zajlanak, mint a Keresztapa harmadik részében. X találkozik az Y nevű alvilági kapcsolatokkal rendelkező partnerével, és ha nem is azt mondja, hogy „kavics van a cipőmben” mint Szicíliában, de elejt egy olyasfajta mondatot, hogy „Most már ez a Z túl sokat enged meg magának, tenni kellene valamit!”. Y ért a szóból és megemlíti – mondjuk K-nak – hogy találni kellene néhány megbízható embert, akik megfegyelmezik Y-t. Ezután a négy dupla nulla megkapja a koordinátákat és megtörténik az akció. A dupla nullák általában kevéssé tudnak arról, hogy valahol, valaki elejtett egy mondatot arról, hogy meg kellene rendszabályozni valakit. Ők csak ütnek, vagy lőnek.
És mi van a jobboldallal?
Elég elolvasni a Magyar Nemzetet. A szerkesztőségi cikkben, aminek az a címe, hogy „Négy-öt csuklyás” azon elmélkednek, hogy a verőlegények nem nagyon aggódnak, mert hogy „a kékek nyugodtan kereshetik őket, mert majd megunják és hazamennek”. A lap színvonalát jellemzi a következő idézet: „Bolond lenne a rendőrség elfogni őket. A rendőrség senkit nem kedvel jobban, mint őket. A rendőrség sokat köszönhet nekik, pénzjutalmat, előléptetést, új izgalmasan modern felszerelést, fontosságot, a félelmet az egyszerű emberek szemében minden igazoltatásnál, meg úgy általában azt a szavakkal nehezen kifejezhető érzést, aminek hatására valahogy térfogata lesz a közrendőrnek is. Nem, ezeket a srácokat nem kell elfogni.” Mondja, kell ehhez kommentár?
Na, még egy idézet: „Négy-öt csuklyásnak nem esik bántódása soha. Ez érthető. Eredményeik számosak. Állását köszönheti nekik Demszky Gábor.” Én csak azt csodálom, de komolyan, hogy a búbánatban nem jutottak el a vascsőtől a négyes metróig? És egy utolsó idézet a végéről, ez már tényleg az igazi Magyar Nemzet színvonal: „Bátrak voltatok srácok. Jól megadtátok Csintalan Sándornak, meg persze a zsidóknak is, megint.” Én barom, nem jöttem rá magamtól, hogy már megint a zsidók jártak jól. Tiszta pech, hogy nem születtem zsidónak. Nekünk, hülye sváboknak semmi jóból nem jut.
Több oldalról körüljárta a témát, de mi az Ön véleménye?
Az, hogy ez egy elmebeteg ország. Van egy teljesen hülye kormányunk, amelyik pontosan úgy viselkedik, mint az úttörő, aki akkor is átvezeti a vakot a másik oldalra, ha az marhára nem akar menni. És van egy hasonlóan zseniális ellenzékünk, amelyik szerint, a vak csak maradjon ott ahol van, ne menjen az sehova, még akkor se, ha dolga van. Hát, ez a „vak” volnánk mi, az egyszerű állampolgár. Ami a Csintalan-ügyet illeti, kicsit nehéz követni, hogy a jó Sándor az utcának éppen melyik oldalán tartózkodik. Szegénynek az a baja, hogy nem színtévesztő. Ő pontosan tudja, hogy mikor világít a piros, és mikor a (narancs)sárga. Mi meg hiába várunk a zöldre.