Először inkább arról, hogy én szerettem-e vizsgázni. Szóban igen, írásban nem nagyon. Emlékszem, hogy a legpocsékabb vizsgám egy alkotmányjogi vizsga volt. Képzelje el, úgy kellett felsorolnom az alkotmánymódosításokat több évtizedre visszamenőleg, hogy év, hónap, nap, tárgy. Én azt hittem, meghalok. Ha előtte nem kérdeztek volna valamilyen elméleti dologról, biztos, hogy megvágnak. Hát, ami engem illet, puhulok. Kezdjük ott, hogy a legtöbb bajom a lányokkal van.
Kihívóan viselkednek Önnel?
Előfordul, de őszintén megmondom, hogy konkrét ajánlatot egy szigorlaton kaptam, mégpedig egy fiútól. Komolyan mondom, sóbálvánnyá meredtem, egy pillanatig azt se tudtam, hogy hol vagyok. Azzal kezdődött, hogy egy olyan pólóban jött be vizsgázni, amelyet pár hónappal előtte Kanadában, Torontóban vettem. Mondjuk ez annyira még nem lepett meg, mert voltak már hülye gyerekek, akik Újpest mezben, tehát lila-fehérben jöttek vizsgázni, de ezt elkönyveltem gegnek. Na, mindegy, ez a fickó borzasztó gátlásosnak tűnt, nagy nehezen kihúztam belőle egy hármasra valót. Beírtam a jegyét az indexébe és vártam, hogy elmegy. Ő meg csak ült, ült, nézett, aztán elém csúsztatott egy papírt. Valami olyasmit írt, hogy arról szokott álmodni, milyen csodálatos lenne, ha együtt főznénk, és közben nagyokat nevetnénk. Hát ennyire nem vagyok romantikus lélek, nekem csak az rémlik, hogy időnként a feleségem krumplit pucoltat velem, és borzasztóan nem nevetek rajta nagyokat. Na mindegy, zavaromban visszacsúsztattam a cédulát azzal, hogy viszont látásra, de a dolog itt még nem ér véget, mert a srácból főszerkesztő lett – nem mondom meg hol – és ha néhanapján összefutunk, még van pofája és rám kacsint.
Ami a lányokat illeti a nagy többség magol, pedig már az év elején megszoktam mondani, hogy persze vannak definíciók, felsorolások, ezeket illik megtanulni, de én azt szeretném, ha értenék és értelmeznék azt, amit tőlem hallanak. Hankis Elemér szerint az egyetem dolga az, hogy kritikus értelmiséget „termeljen”. Ehhez még hozzátenném, hogy ami adatszerűen benne van a lexikonban, meg ott van az interneten, azt felesleges bemagolni, pláne akkor, ha újságírásról van szó.
Untatja a vizsgáztatás?
Nem unalomról van szó, hanem arról, hogy elég gyenge a monotónia-tűrő képességem. Az már jó, ha mondjuk minden tizedik hallgató felkelti az érdeklődésemet azzal, hogy valami eredetit mond, kérdez, gondol. Egyébként óriási probléma a magyar felsőoktatásban a vizsgáztatás. Elképesztő, hogy valaki úgy lehet jogász vagy politológus, hogy meg se kell szólalnia, mert minden vizsgát írásban tesz le.