Kármán Irén ügye már az első pillanatban gyanús volt

2007.12.29. 13:46
A megvert újságírónő, Kármán Irén ügyében megszüntették a nyomozást, legalábbis ezt írta a Népszabadság. Az ügyészség szerint az újságírónőt nem rabolták el.

Hát, azért lássuk be, hogy idióta egy ország ez! A „megerőszakolt” Zsanett miatt lemondott szinte az egész rendőri vezetés, sőt a Fidesz alelnöknője személyesen demonstrált a REBISZ székháza előtt. Zsanett egy szál magában szinte szétzilálta a magyar rendfenntartó erőket. Az ügyészség úgy döntött, hogy nem emel vádat a meggyanúsított rendőrök ellen. Csodálom, hogy Morvai Katalin még nem sürgette a Biztonsági Tanácsot az ENSZ-ben, „Zsanettet, plusz a teljes magyar kormányt”. Kármán Irén megveretését követően izgalmi állapotba került a magyar Országgyűlés, olyannyira, hogy előszedték az olajszőkítési ügyekben született egykori vizsgálóbizottsági dokumentumokat. Az egésznek persze semmi értelme nem volt és ezt mindenki tudta előre. De hát, ilyen a magyar politikai elit, izgalmi állapotba kerül, és azonnal cselekszik. Mondom, nem egy normális ország a miénk!

És mit gondol konkrétan Kármán Irén ügyéről?

A kamerák előtt is és később, amikor kórházba került, telefonon is beszéltem vele. Nekem már az első pillanatban gyanús volt az egész történet, de a szituáció mégiscsak az, ami Csintalannál is. Azt feltételezni, hogy valaki – ilyen-olyan okból – megvereti magát, az azért marhaság. Vascsővel fejbe veretni magam, vagy éppenséggel jó erősen hasba rúgatni magam, az azért nem életszerű. Szerintem inkább valami olyasmiről lehet szó – mármint Kármán Irén esetében – hogy tényleg megütötték, megrugdosták, és aztán elgondolkodott azon, hogy mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni.

Csinált DVD-re egy filmet, amiből én is kaptam egyébként egy példányt, és amiben az égvilágon semmi rendkívüli nincs. Papa, meg Karancsi Tibor, az elbocsátott rendőr elmondja azt, amit már régebben is elmondott, megszólal néhány teljesen érdektelen tanú, éjjeliőr, stb. Szóval kissé komolytalan az egész. Ha jól emlékszem, Kármán Irén adott nekem egy példányt a könyvéből is. Biztosan belelapoztam, de nem hagyott maradandó nyomokat bennem. Nem akarom szegény újságírónőt bántani, de harminc éve vagyok a szakmában és sokféle trükköt láttam hogyan lehet népszerűsíteni könyvet, CD-t, DVD-t, produkciót. Lehet, hogy nincs igazam, de hát a tény mégiscsak az, hogy a történetet nem lehetett bizonyítani, merthogy a térfigyelő kamerák és a szemtanúk nem látták rögzítettnek azt, ami az újságírónő szerint megtörtént.