Gusztustalan, amit Antal Imrével művelnek!

 

Amit Antallal művelnek, az egyszerűen gusztustalan. Egy haldokló ember arcát címlapra tenni egyszerűen felháborító! Magából a cikkből az is kiderül, hogy Antal Imre már nincs abban az állapotban, hogy kontrollálja a cselekedeteit, úgy is lehetne mondani, hogy már nincs beszámítható állapotban. Arról beszél az újságírónak, tudja mit, az újságírót azt tegyük idézőjelbe, na, szóval a szennylap dolgozójának, hogy Józsi, a barátja eladta a szentendrei házát, vett egy újat, nagyobbat és azt most újítja fel. Antal azt reméli, hogy neki is lesz egy új szobája, ahová majd hazamehet. Ezt a szöveget adja tehát a lap Antal Imre szájába, aztán közli, Józsinak, a barátnak az álláspontját is. Józsi szerint szó sincs arról, hogy költözne, Antal Imre összevissza beszél, és már azt sem tudja mi a valóság. Aztán Józsi azon kesereg, hogy mindenki Imre pénzét követeli rajta, ami azért érthetetlen, mert közös kasszán vannak és ő látta el Imrét, és ő is látogatja.

 

 

Éppen ez az. A 17. oldalon Józsi elmondja, hogy mi van a pénzzel, ehhez képest a címoldalon a következő állítás olvasható: „Imruska havi félmilliója szőrén-szálán eltűnik”. Az ténykérdés, hogy Antal Imre panaszkodik, hogy Józsi sosem ad neki pénzt, Józsi viszont azt állítja, hogy a közös kasszából gondoskodik Imréről. Ebből aztán nem derül ki, hogy mi az igazság, így aztán merő prejudikáció amit a lap állít. De ez a legkevesebb. A lényeg az, amivel kezdtünk, miszerint méltatlan egy beteg, kiszolgáltatott ember helyzetével visszaélni. Ez ugyanúgy vonatkozik egy haldokló asztalosmesterre, mint az országos hírű egykori zongoraművészre, tévésztárra. Azt hiszem, ez a címlap önmagában a magyar újságírás mélypontja. Még annyit, hogy szó sincs itt újságról, ez egy nyomtatvány, amelynek még főszerkesztője is van, Pallagi Ferenc személyében.