Sztríptízbárban maszekolt egy diákom

 

Olvastam. De ha valaki nem vette volna észre, az információt érdemes kiegészíteni azzal, hogy egy könyv indította el a lavinát. A szerző, bizonyos Laura D., spanyol-olasz szakon járt egyetemre, és hogy el tudja magát tartani, másodállást is vállalt, egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozott. Így sem tudta azonban eltartani magát, ráadásul szülei éppen hogy a minimálbér fölött kerestek, ezért szociális támogatást sem kapott. Prostitúcióval kereste meg a pénzt a tanulmányaira, albérletre, könyvekre, egyebekre, aztán összefoglalta az élményeit „Az én drága tanulmányaim” című könyvében. Óriási botrány kerekedett, az üggyel még a francia kormány is foglalkozott.

 

 

Néhány éve könyvet írtam a prostitúcióról, akkor találkoztam ezzel a jelenséggel. Megjegyzem, hogy egyetemen oktatok több mint tíz éve, de a munkahelyemen nem találkoztam ezzel a problémával. A masszázsszalonokban találkoztam természetesen egyetemista lányokkal, de a legmegdöbbentőbb élményem az volt, amikor egy éjszakai lokálban az egyik diákom adott elő sztriptízt. Képzelheti, hogy megdöbbentünk mind a ketten, amikor egymásra néztünk. A hivatásos prostituáltak eléggé ki vannak akadva az egyetemista, főiskolás „amatőrökre”. Azt mondják, hogy nyáron, amikor vége a vizsgaidőszaknak, ezrével jelennek meg a diáklányok és iszonyúan lenyomják az árakat. Gondolom meglepi, de elmondom, hogy elsősorban a Közgázról jönnek a lányok. Fogalmam sincs, hogy miért pont onnan vannak a legtöbben.

 

 

Pár napja interjút csináltam Földi Ágival. Ő a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Interjú előtt körülnéztem az interneten és az egyik portálon prostituáltakról készített riportokat találtam. Az egyik Annáról készült, aki a riporter szerint „új, gyönyörű és intelligens”. Anna elmondja, hogy nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatának, most szingli, azonkívül nagyon szereti a szexet. A kérdésre, hogy tud-e teljes erőbedobással a munkára koncentrálni, azt válaszolja, hogy igen, bár egy éven belül államvizsgázik és most a tanulás köti le idejének jórészét. Aztán arról is beszél, hogy a Deák tér környékén van a lakása, ami azért jó, mert közel vannak a szállodák és a külföldiek jól fizetnek.

 

 

Persze. Anna jól beszél németül és olaszul, most tanulja az angolt, meg különben is egy kulturált, intelligens lány, nemcsak az ágyban állja meg a helyét, de vele el lehet menni vacsorázni, vagy kísérő lehet egy parti meghívás esetén. Ezek az előnyök egyébként az árakban is megmutatkoznak. Egy masszázsszalonban a lányok, ha minden extrát felszámítunk, akkor is csak 20-25 ezer forintot kaphatnak egy óráért, az egyetemista lányok akár 50 ezret is.

 

 

Hát persze. A magyar bérek – és most nem a prostituáltakról beszélek – töredékét teszik ki az EU-s átlagnak. Befejezve ezt a témát, Annáról még annyit, hogy a hosszú távú terve az, hogy pár hónapot még dolgozik itthon, aztán a friss diplomájával elmegy külföldre, valószínűleg Németországba, hogy egy normális munkakörben boldoguljon. A kérdés az, hogy talál-e megfelelő munkát megfelelő bérrel, mert ha nem, akkor bármennyire is fogadkozik, megmarad prostituáltnak, pontosabban diplomás prostituáltnak. Annál többet nem tehetünk, minthogy drukkoljunk, minél több lánynak sikerüljön megszabadulni a prostitúciótól.