Kiderült egy férfiről, hogy megcsalta a feleségét. Ez borzasztóan csúnya dolog, én a magam részéről elítélem. Már az is probléma, ha egy férfi szerelembe esik egy nővel, miközben házas. Jóval nagyobb a probléma akkor, ha nincs szó szerelemről, mivel a férfi partnere egy prostituált. A legeslegnagyobb baj azonban az, ha a partner luxusprostituált. Azt ugyan nem tudom, hogy miért ez a legeslegnagyobb probléma, de mit tegyünk, ezt olvastam az interneten. Az a bizonyos férfi, aki bűnbe esett, nem más, mint New York állam demokrata kormányzója. Ez az úr mellesleg 48 éves, háromgyermekes családapa. Megmondom őszintén, bennem egy világ omlott össze, mert ha egy öreg republikánus kormányzóval, vagy szenátorral esik ez meg, akkor az ember széttárja a karját, és azt mondja, hogy istenem, ilyenek ezek a republikánusok. Elvekről szónokolnak, aztán vizet prédikálnak, hogy kikössenek a borivásnál. Csakhogy ez az Eliot Spitzer, ez demokrata!

Egy valamirevaló demokrata nyilván kihasználta az egyetemi éveit, azaz elkövette a szokásos bűnöket. Ivott, drogozott, csajozott, ami mélyen elítélendő. Az ember elvárná, hogy például ez a Spitzer, miután kiélte magát, próbáljon meg visszafogottan, puritán módon élni. De nem! Ez a 48 éves, háromgyermekes családapa nem bírt magával. Kongresszusi meghallgatásra Washingtonba utazott és ez már önmagában is botrányos. Én azt hittem, hogy New York állam kormányzójának a párt az első. Tudok erre egyébként nagyon jó hazai példát. A rádióban volt egy kollégám, aki majdnem nyíltan viszonyt folytatott a kolléganőjével. Aztán amikor fontos pártmegbízatást kapott, odaállt a barátnője elé és azt mondta: Nézd, a karrierem szempontjából roppant fontos, hogy ezt a felkérést elvállaljam, előtte azonban rendeznem kell a magánéletemet. Döntenem kell kit választok, téged, vagy a pártot, és én a pártot választottam. Most, hogy ezeket a sorokat írom, ismét meghatódok. A párthűség mindenekfelett! Erre ez a Spitzer elutazik Washingtonba, kongresszusi meghallgatásra, és ahelyett, hogy pártprogramokat olvasna, vagy konzultálna kormányzati emberekkel, helyette az Emperor’s Club VIP callgirl hálózatot keresi meg, és aztán amilyen moslék, megkeféli a Kristen nevű luxuskurvát. Ezt nem bírom az amerikaiakban, ezt a mentalitást. Amúgy bűnhődni fog ez a Spitzer, mert ha gyorsan nem mond le, vád alá helyezik, nem beszélve arról, hogy mit kap otthon az asszonytól. De lemondott.

Egyébként eléggé nehéz a luxusprostituáltak élete. Beszéltem egy lánnyal, aki négy-öt éve végzi ezt a rendkívül nehéz munkát, és azt mondta, hogy merő pokol az élete. Egy panellakásban lakik a barátjával, egy rozzant Suzukival jár, gyorsétkezdében verik el az éhségüket a párjával, mert étteremre nem futja, eközben több mint százmillió forintja van a bankszámláján. Papíron fehérnemű fotózásra szokott havonta kiutazni egy hétvégén Németországba, vagy Svájcba, valójában gazdag üzletembereket szórakoztat péntek délutántól, vasárnap estig. Tényleg ördögi helyzet ez, ráadásul még munkahelye is van, gyermekpszichológus az egyik kórházban.

Végezetül még annyit, hogy igencsak utálom a prostituáltakat. Bertrand Russellel értek egyet, aki szerint „A prostituáltak igazi bűne az, hogy kimutatják a moralista tanítások ürességét.” Megjegyzem, egyáltalán nem biztos, hogy Bertrand Russellnek ez a véleménye, lehet, hogy csak rémlik. Teljesen elbizonytalanodtam. Lehet, hogy ez saját gondolat? Azért jó műfaj ez a blog-írás, mert mindig akad valaki, aki kisegít, egy nyelvész, vagy egy jogász. Segítsen már valaki, az isten szerelmére! Csak akad egy moralista!