Egész biztosan archiválni fogom a Magyar Hírlap március 19.-ei számát. Pontosabban nem az egész újságot, mert annyi helyet nem érdemel, praktikus okokból kitépem a 9. oldalt összehajtom és elteszem. A „Medence és környéke” címmel Bayer Zsolt főmunkatárs írt cikket „az antiszemitizmus védhetetlen vádjáról”. Egy történettel kezdi, amelynek az a lényege, hogy tíz éve, vagy talán annál is régebben a Lukács uszodában „egy nagy magyar író” „megpihent a medence szélén”, majd orrát a vízbe fújta. A történet így folytatódik: „Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!” Aztán egy másik fürdőző rászólt az illetőre, aminek az lett a vége, hogy a „Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket…” (tehát Kornis Mihályról van szó), „… kiugrott a vízből és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy „itt inzultálják a zsidókat!” …”
 
Hogy a történet igaz-e, vagy nem azt nem tudom. Egyszer még a rádióban hallottam, hogy a Rádiózenekar valahol Nyugat-európában koncertezett és néhány tag este, vacsora után fürödni ment a szálloda uszodájába. Egyikük óvatlanul belepisilt a vízbe. Igen ám, de a rafinált szállodások valamilyen vegyszert tettek a vízbe és így a pisi óriási nagy színes ködként ölelte át a derék magyar zenészt. A történetnek nem az a vége, hogy a megszégyenített magyar zenész körberohangálta az uszodát, hogy itt üldözik a magyar zenészeket, hanem az, hogy leengedték a vizet és megfizettették a fertőtlenítés, meg a feltöltés árát. Megnyugtatok mindenkit, hogy egészen bátran használom szerte a világban az uszodákat, egyáltalán nem tartok attól, hogy a fejemhez vágják a vádat, miszerint minden magyar belehugyoz a szálloda vizébe.
 
A cikkből kiderül még, hogy a „pompásan kihízott fejű” Friderikuszhoz ellátogatott Csillag István és Ungváry Rudolf. Bayer: „Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint „az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül”.” Na mármost, a cikkíró szerint ez a nagy darab szar a következőket mondta: „a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába.” Mondott még valamit arról is, hogy „Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának”.
 
Fogalmam sincs, hogy pontosan idézett-e Bayer Zsolt, még az is lehet, hogy igen. Az egésszel az a bajom, ahogy Bayer folytatja: „Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az öszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry, meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy „itt inzultálják a zsidókat!” „
 
Csak úgy nagyon halkan megkérdezem, hogy jönnek ide a zsidók? Kun Béla, Szamuely Tibor, meg még egy rakás tanácsköztársasági népbiztos zsidó volt. És akkor mi van? Kádár János, Biszku Béla, Komócsin Zoltán nem volt az. És akkor mi a fasz van? Bayer Zsolt neve alapján rendelkezik sváb felmenőkkel is. A keresztlevelemet nekem is sváb névre, Rokobauerre állították ki. Ő is sváb és keresztény, én is sváb és keresztény, csak nehogy már valaki azonosítson engem azzal a másikkal.
 
A Magyar Hírlap március 19.-ei számának 19. oldaláról még olvashatnak ebben a blogban.