Tegnap este az egyik műholdas csatornán érdekes filmet láttam arról, hogyan őrzik a rendőrök a Las Vegasba látogató turisták biztonságát. A film eligazítással kezdődik, egy szőke hölgy tájékoztatja a többieket a tervről, aztán a következőkben látjuk is, hogy mi történik. Civil ruhás ügynök beül egy taxiba, néhány perc múlva kiszáll, a hátsó ülésen hagyja az erszényét, benne 250 megjelölt dollárral. Aztán beül egy másik ügynök, ő természetesen megtalálja a pénztárcát, és amikor kiszáll, átadja a taxisofőrnek azzal, hogy itt találtam a hátsó ülésen, azt hiszem, vissza kellene juttatni a tulajdonosának. A taxisofőr bólint, majd elhajt, mit sem sejtve arról, hogy rendőrautó követi. A taxis megérkezik a garázsba, a bejáratnál civil ruhás rendőr állítja meg, kiszállítja, érdeklődik a pénztárca után, de a taxis rázza a fejét, hogy nem tud semmiről. Egy másik rendőr a sofőrülés alól előhalássza a pénztárcát, ami természetesen üres. A kocsi körül gyülekezni kezdenek a taxisok, de nem történik semmi, mert egyenruhás zsaruk érkeznek a helyszínre. Egyikük rábeszéli a taxist, hogy vegye elő a pénzt. Hatvan év körüli a taxis, hebeg-habog, próbálkozik azzal, hogy találta, meg hogy a pénz hamis, de nincs mese, kattan a bilincs és már viszik is el. Las Vegasban ugyanis az a taxis, aki a kocsijában talált tárgyról 20 percen belül nem értesíti a központot, bűncselekményt követ el, a büntetés pedig akár börtön is lehet. Ennyit az amerikai rendőrségről.
 
És most a magyarról:
Tegnap a vádirat ismertetésével megkezdődött a Koszi-klán büntetőpere a Pest Megyei Bíróságon. Hosszú éveken keresztül követett el különböző bűncselekményeket a bűnszervezethez tartozó és megvádolt 38 férfi. Mindenevők voltak, a vádirat szerint őket terheli a diósdi kettősgyilkosság, az Egér úton és a Szerémi úton pénzszállító autók ellen végrehajtott fegyveres támadások, két bankrablás, a százhalombattai olajlopások és még rengeteg más bűncselekmény. Jellemző egyébként, hogy a főnökök által foglalkoztatott bérgyilkosok mindössze a huszonhatod és a huszonheted rendű vádlottak. Nemcsak lőttek és kézigránátot robbantottak, de illegális csővezetéket is fektettek, amely a MOL Dunai Finomítójától egészen egy ercsi kamionmosóig vezetett. A gázolajat aztán egy Tárnok melletti majorba szállították és – ahogy a vádirat írja – ismeretleneknek értékesítették.
 
Tetszik nekem, hogy hosszú éveken keresztül zavartalanul működhetett egy nagy létszámú bűnszervezet. Az is tetszik, hogy a kilencvenes évektől Magyarországon hosszú éveken át több százmilliárd forint értékben szőkítettek olajat, és az tetszik a legjobban, hogy az irdatlan mennyiségű üzemanyagot úgy tudták értékesíteni, hogy a rendőrség valahogy nem kapott szagot. Ugyan, mi kellett volna ahhoz, hogy az „olajozók” nyomára jussanak? Például az, hogy egy szőke magyar rendőrnő elgondolkodik azon, hogy vajon mit is kellene csinálni. Először azt a kérdést tehette volna fel magának, hogy kik vásárolnak nagytételben üzemanyagot? Nyilván a VOLÁN társaságok, a fuvarozó cégek, meg természetesen azok, akik traktorokat, mezőgazdasági gépeket működtetnek. Vajon miért nem állt be kamionosnak, buszsofőrnek, traktorokat üzemeltető gazdának egyetlen magyar rendőr sem?
 
Nyilván azért, mert ez a trükk olyan piti. Pár milliárdos, tízmilliárdos, vagy százmilliárdos bűncselekményt leleplezni ilyen piti módszerekkel nem illik egy magyar rendőrhöz. Azok a piti, hülye, amerikai zsaruk azok, akik ilyen elavult módszerrel operálnak. Ami pedig a Koszi-klánt illeti, ők viszont nagyban csinálták, ők komolyan vették a dolgukat. Rossz szemmel nézték, hogy másik is „olajoznak”, nem is voltak restek, egy esetben a rivális tartályautóját vállról indítható rakétával lőtték ki. Ezt egy magyar maffiózó nyugodtan megtehette, hiszen ő mégsem pitiáner taxisofőr Las Vegasban. Csak az utóbbinak van oka rettegnie.