Reggel – ahogy a rádió fogalmazott – megbénult a város. Sztrájkol a BKV, és persze a Vasutas Szakszervezet is lépett, nem vittek utasokat az elővárosi vonatok sem. Reggel fél kilenckor óriási tömeg hömpölygött a Margit-hídon és azt vettem észre, hogy senki sem ideges. Azt nem mondanám, hogy boldogan gyalogolt a nép, de azt igen, hogy az embereknek olyan felszabadult volt az arca. Nem igazán láttam ideges embert. Elrendeltetett, hogy ma gyalogolunk, késünk a munkahelyről, az iskolából, és ebbe úgy tűnt az óriási többség belenyugodott. Autózni nem volt kellemes reggel, de a Dunától az Andrássy útig nem hallottam dudaszót, senki nem rázta az öklét, mintha lehiggadtak volna az egyébként elmebeteg budapesti autósok.
 
Szokás szerint a Margit-híd környékén ebédeltem a lányommal. Az ajtóhoz közel ültünk le, ezért ha bejött valaki, automatikusan megnéztük az új vendéget. Fél kettő körül bejött egy fiatalember, rám nézett, aztán köszönés nélkül leült a szomszéd asztalhoz. Egymásra néztünk a lányommal, mert beugrott, hogy hét-nyolc éve ez a srác adta ki az egyik könyvemet. Azóta se számolt el velem, sőt, még annak a sajtótájékoztatónak a számláját se fizette ki, amelyen a könyvet bemutatták. Az étteremtulajdonos annak idején telefonált egyszer-kétszer, hogy megtalálja a „kiadót”, de nem tudtam segíteni, mert nyoma veszett. Egyik kollégám pár hete mesélte, hogy ugyanennek a kiadónak a tulajdonosa neki sem fizetett, ezért perelt, de a „kiadó” egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, a cége pedig köddé vált, eltűnt. A követelés behajthatatlan. A szomszéd asztalnál folyó beszélgetésbe nem hallgattam bele, de néhány szófoszlányból azért kiderült, hogy könyvkiadásról tárgyalnak. Most, hogy ezeket a sorokat diktálom, azon gondolkodom, hogy mit tehettem volna annak érdekében, hogy a kiszemelt áldozatot megóvjam a csalódástól. Oda kellett volna mennem, azzal, hogy kérem, ez az ember, ez csaló? Roppant egyszerű trükkel dolgozik, alapít egy bt-t, kiad egy-két könyvet, aztán odébbáll. Megint alakít egy bt-t, megint kiad és nem fizet, és úgy látszik ezt a végtelenségig lehet csinálni. Jut eszembe! Fél kettő és kettő között a Margit-hídnál esett a hó! Néhány percig nagy pelyhekben hullott a hó, aztán amikor fél három körül a Pozsonyi úton bementem egy könyvesboltba, akkor már sütött a nap.
 
Azzal fogadott a boltos, hogy tudom-e, hogy a Hollán Ernő utcában nemsokára pogrom lesz. Igazából nem hökkentem meg, mert hallottam és olvastam is arról, hogy ma délután „hazafias flashmob akció keretében” szélsőjobboldali fiatalok próbálják megszállni azt a Hollán Ernő utcai jegyirodát, amelyet néhány napja Molotov-koktéllal gyújtottak fel. A könyvesbolt tulajdonosa törékeny, ősz hajú hölgy, egyáltalán nem mosolyogva mondta, hogy pogrom lesz délután. Na, most erre mit lehet mondani? Jut eszembe! Délelőtt egy tévés kolléganőmmel értekeztünk, ő említette, hogy kör-email segítségével ellentüntetést szerveznek, ugyanoda, ahova a Kuruc.info szervezi az akciót. A kolléganő azt mondta, hogy ő nem egy gyáva zsidó, de ő valahogy nem szeret demonstrálni. A rendőrség azt nyilatkozta, hogy tud az akcióról.
 
Pár perce azok előtt a házak előtt sétáltam, amelyekben Radnóti Miklós és Szép Ernő lakott. Arra gondoltam, hogyha ők ketten „felülről” néznek minket, vajon mit gondolnak?