Bajor Imre tegnap este nyitó bulit rendezett új éttermében. A helyet természetesen Kicsi Huszárnak nevezték el. Az igazi Kicsi Huszár azon kívül, hogy profi módon képes fogyasztani elsősorban italt, másodsorban ételt, sokat nem konyít a vendéglátáshoz, ezért van egy társa, aki igazi vendéglátós. Maga az étterem – meglepetésemre – mentes mindenféle csillogástól- villogástól, minden egyszerű és praktikus. Az első napi tapasztalatokból még nem lehet hosszútávon érvényes következtetéseket levonni, de tegnap este minden első osztályú volt.
A Kicsi Huszár egészen közel van a Fészek Klubhoz és ez nem véletlen. Bajor hosszú órákat tud mesélni arról, milyen volt az élet az egykori Fészekben. Tudni kell, hogy ez a hely nemcsak az ottani ivászatok, maratoni kártyázások miatt lett híres, de azért is, mert ott tényleg megfordult a magyar művésztársadalom színe-java. Én nagyon régen nem jártam az épületben, talán a kerthelyiségnek otthont adó udvarban fordultam meg utoljára, ezért csak hallomásból tudom, hogy a Fészek mostanra borzasztóan leromlott.
Bajor azt szeretné, hogy a Kicsi Huszárban művészek, újságírók, filmesek, zenészek találnának éjszakai menedéket. Napközben bárki ehet, ihat, de az étteremben este kilenctől a már említetteket várja. Remélem, hogy nagy lesz a forgalom és a Kicsi Huszár mindig tele lesz. Egyetlen kétségem azért van, mégpedig az, hogy ha valaki annak idején – néhány évtizede – élőben akarta látni Latinovits Zoltánt, biztosan megtalálta a Fészekben. Sajnos Latinovits már nem él, őt már senki ne keresse a Dob utca, Kertész utca környékén. Az is igaz viszont, hogy Bajor Imre személyes vendégének tekint mindenkit, aki betér a Kicsi Huszárba.
Hát, igen. Ez volt a reklám, de hát, ha már Bajornak kitaláltam ezt a nevet, hogy Kicsi Huszár, ennyivel igazán tartoztam neki.